– Döbbenetes, hogy a jeruzsálemi gyűlés után – amely a Jézus Krisztus ügyét, a testvéri egységet, a rendet, az „egyházfegyelmet” munkálta, a krisztusi szeretet nyitottságában –, azonnal támad a gonosz. Ez nem tűrheti a hitbéli rendet és szeretetet.

– A támadás abban nyilvánult meg, hogy Pál és Barnabás összevesztek a második missziói út elején, János Márk személyén. Pál nem akarta magával vinni azt a Márkot, aki az első missziói út elején otthagyta őket és hazament (38; 13,13). Barnabás azonban ragaszkodott János Márkhoz (37). Ezért meghasonlás támadt közöttük, elváltak egymástól. Pál Szilásszal indult útnak (39–40).

– Milyen nagy volt Pál hite! Mekkora hit kell ahhoz, hogy valaki visszatérjen azokra a korábbi helyekre, ahol őt megverték, majdnem halálra kövezték. De ő elindult, mert Jézus Krisztus ügye vezette (36). Ugyanakkor ez a nagy hit félelmetes. A jeruzsálemi gyűlés határozata Pál álláspontját képviselte, abban nem őneki kellett engedni. Itt azonban most Pálnak kellett volna engedni Barnabás irányában. Ő azonban nem engedett. Pedig nem is lényegi kérdésről volt szó. Pált nem véletlenül áldotta meg az Úr ezzel a határozott hittel. Küldetéséhez erre volt szükség. Ez azonban kiemelt kor, kiemelt helyzet, kiemelt emberének esete. Uram, ajándékozz hitet nekünk; – de ne félelmetesen nagy és mozdíthatatlan, hanem hitvalló és mégis szelíd hitet adj mindennapi szolgáidnak.

2Krónikák 14

274. dicséret