– Jézus hatalma letagadhatatlan, mert ez a hatalom Jézus szavaiban és cselekedetiben nyilvánvalóan megmutatkozott.

– Jézus ellenségei is kénytelenek voltak elismerni Jézus hatalmát. Látták, tapasztalták, és mégis ellene mondtak ennek a hatalomnak. – Milyen jogon, milyen alapon, milyen felhatalmazással teszed mindezeket? – kérdezték Jézustól (27–28).

– Hogyan vagyunk mi ezzel? Az Úr hatalma éltet, hordoz minket, és mégsem magasztaljuk ezért az az Urat, hanem magunknak, véletlennek, szerencsének, sorsnak tulajdonítjuk az Ő megtartó hatalmát.

– Az akkori vallási vezetők azonban még ennél a hitetlenségnél is súlyosabb állapotban szenvedtek, amit a Biblia „langymelegnek” nevez (Jelenések 3,16). Jézus kérdéssel felelt a főpapok és az írástudók kérdésére, amelyre ezek saját érdekeik szerint úgy reagáltak, hogy sem a mennyei, sem a földi hatalom mellé nem mertek odaállni (29–32). Nem mertek, nem tudtak dönteni. – Nem tudjuk! – hangzott kitérően diplomatikus válaszuk (33).

– Jézus mennyei hatalmáról nem tudni: az maga a halál. Az emberi hatalom visszás, és nem képes megtartani, még legáldottabb formájában sem. A hit az Isten ajándéka, amellyel az ember felismeri Jézus mennyei hatalmát, megváltó szeretetét, és arra hagyatkozva szilárdan megnyugszik.

Bírák 3

11. zsoltár