Jézus a tanítványaival haladt át Galileán. Jézus nem akarta, hogy felismerjék őket, mert most csak a tanítványait akarta tanítani. Nincs ennél nagyobb ajándék, mint amikor az Úrra figyelhetünk, amikor Ő tanít bennünket, mert az Ő tudománya örök.

Jézus a legfontosabbra tanítja azokat, akiket megszólított: szenvedésére, kereszthalálára és feltámadására. Egy alkalommal már szólt erről nekik az Úr. Akkor Péter hevesen tiltakozott az ellen, hogy dicsőséges Ura szenvedjen és meghaljon. A feltámadást, a folytatást már meg sem hallotta Péter.

Jézus most másodszor is szól a lényegről.

Isten Fia – aki nem más, mint a zsidó váradalmak szerinti Emberfia, azaz Messiás – emberek kezére kerül. Kiderül ebből, milyen az ember, mi a bűn, milyen rettenetes dolog emberek kezére esni: szenvedés, gyalázat és halál. Jézus vállalja ezt, még a kínhalált is!

Jézus, saját halála rendkívüliségét itt feltámadásával magyarázza. Olyan halál az övé, amely legyőzte az emberi bűnt, a halált, a gonoszt. Erre van szükségünk!

Mégis sokan nem értjük ma sem, mint akkor a tanítványok is értetlenül álltak Jézus szavai előtt. Nekünk dicsőség kell, dicső győzelem, szemfényvesztés… Pedig az élet bűn, szenvedés, halál… Hiába kozmetikázzuk. Megoldást pedig csak a feltámadott Úr adhat.

5Mózes 31,1–13

238. dicséret