Láthatjuk tehát, hogy a házasságban könnyen ELVESZÍTHETJÜK EGYMÁST. Így van ez ma is. De nem jól van így. Vegyük ezt észre, és kezdjük el keresni a másikat (1–3).

– 1. Találjuk meg újra azt az egyetlent, akivel az Úrban házassági szövetséget köthettünk! Még a korabeli, királyi háremek megemlítése is ezt az üzenetet erősíti, óriási kontrasztjával: mert kultúra ide és oda, Isten akarata egyértelmű, ami az ember számára is világos, hogy így szeretni, örökre, csak egyet, az egyetlent lehet, még ha sokakat is kívánna ez a gyarló, parázna test (8–10). Ma így mondják ezt, a fülem hallatára: – Sok jó nő van, meg sok jó pasi! – Mégis, csak egy lehet a tiéd!

– 2. Ennek az egyetlennek kifejezése az itt olvasható sok gyönyörűséges kép közül az, amikor a vőlegény, a „király”, legszebb kocsijába emeli a feleségét, abba, amely a királyi menet élén áll. Igen, a férj számára az első ember a felesége, őt kell felemelnie (11–12). Minden más ezután következik. Ezt a tényt még a saját gyerekeik sem írhatják felül.

– 3. Elevenedjen meg újra ez a szövetség egymás szépségének, fontosságának dicséretével (4–7). Igen, ezeket mondani is kell a másiknak, sokévtizedes házasság után is.

Galata 5,16–26

213. dicséret