FELELGETŐS.

– 1. Az istentisztelet vezetője dicséri az Urat, és hálát ad az Úr csodás tetteiért: a teremtésért (1–9), a szabadításért (10–15), a pusztában való vezetésért és védelemért (16–26). Isten népének boldog kiváltsága, hogy bízhat az Úrban, magasztalhatja, mint teremtő, megváltó, megtartó Istenben, aki eledelt ad minden élőlénynek (25), és örökséget ad népének (22).

– 2. Ez az örökség Jézus Krisztusban maga az üdvösség, Isten országának teljessége, amely kiemel bennünket a halálos völgy minden megaláztatásából (23). Csodálatos üzenete a zsoltárnak, hogy éppen ennél a versnél többes számra vált a zsoltár, jelezve, hogy Izráel népén túlmutat Isten könyörülő kegyelme. Van miért hálát adni (26).

– 3. Fontosak a gyülekezetet is aktivizáló feleletek, amelyek testben, lélekben, hitben fáradtan is megtartanak bennünket Isten közelében, a hitigazságok bizonyosságában, nemzedékről nemzedékre. Ugyanakkor ezek a feleletek közösséggé formálnak bennünket az Isten színe előtt, és az egyhangúan azonos formula folyamatos ismétlése áldott erővel ruházhat fel a Szentlélek által. Isten Igéjének hirdetése ennél sokkal több és gazdagabb, de a gyülekezet hallható felelete megszilárdíthat az igei üzenetben.

János 19,16b–30

337. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A 120. zsoltártól a 134. zsoltárig, tizenöt zsoltár alkotja az úgynevezett Zarándokénekeket.

Előtte a 113–118. zsoltárokat Isten dicséretére felhívó Halleluja zsoltároknak nevezzük.

Ennek a sornak folytatása a 135–136. zsoltárok.

A 136. zsoltár ezek közül is kiemelkedik, mint Nagy Halleluja zsoltár.

Aminek kistestvére az ezt megelőző 135. zsoltár, amelynek néhány verse ebben a zsoltárban is megtalálható.

Az ó-egyházban a közös imádság bevett formája volt a litánia, amit a pap vezetett elő, és a gyülekezet, mint kórus együtt felelt arra állandó szólammal.

Ennek a litániának ótestamentumi előképe az antifónikus, felelgetős istentisztelet.

A felelgetős istentisztelet ismétlődő válaszait elhagyva áll össze a zsoltár gerince.