MI AZ ÉLETED ÜGYE?

– 1. Nem a „szívügyedről” van szó, mert az a magad buzgóságából választott ügyed, amivel reprezentálod magadat és fárasztod vele a másikat. Arról az ügyről van szó, aminek gondozását Istentől kaptad szolgálatként (1–3).

– 2 Ezt az ügyet odaviszed-e rendszeresen az Isten elé, kifejezve, hogy csak az Úr segítségével lehetsz az ügy hűséges szolgája. Az Úr előtt látjuk igazán a ránk bízott ügy romos állapotát (3), de látjuk a megváltó Úr ígéreteit is (10); – sőt, látjuk a befolyásos emberi eszközt is, aki segítségünkre lesz, aki irgalmas lesz velünk, és arra az ügyre tekintettel, amit képviselünk (11).

– 3. Sok nemes ügy adódhat, amit az Isten bízhat rád. Egy biztos, soha nem lehet Isten ügye az, ami csak rombol. Ne feledjük, Isten lerombolta bűnös életünk templomát, és Jézus Krisztus feltámadása által üdvösségesen újjáépítette azt (János 2,19). Ettől kezdve mi csak az Úr építő, imádságos, alázatos követeiként járhatunk a világban.

János 9,24–34

469. dicséret

Február 27. – A teljes igemagyarázat

(11) „Adj ma sikert szolgádnak…” (Nehémiás 1)

MI AZ ÉLETED ÜGYE?

– 1. Van-e olyan ügyed, amit Isten bízott rád?

Tehát, nem a „szívügyedről” van szó, mert az a magad buzgóságából választott ügyed, amivel reprezentálod magadat és fárasztod vele a másikat.

Arról az ügyről van szó, aminek gondozását Istentől kaptad szolgálatként, ezért ez az ügy fontos és értékes.

Ez az ügy mindig a másik emberrel, vagy egy közösséggel kapcsolatos ügy, tehát „közügy”, amely a saját szeretteidet, hitedet, kultúrádat, népedet képviseli, és soha nem fordulhat azok ellenében.

Nehémiásnak volt ilyen ügye (1–3).

– 2 Ezt az ügyet odaviszed-e rendszeresen az Isten elé, kifejezve, hogy csak az Úr segítségével lehetsz az ügy hűséges szolgája.

Az Úr előtt látjuk igazán a ránk bízott ügy valódi állapotát, amely joggal indíthat sírásra minket.

Bizony, mennyi minden hever romokban körülöttünk: Nagy a baj és a gyalázat (3).

Ez Isten Lelkének, Igéjének diagnózisa.

Vegyük észre a romokat, életünk, hitünk, értékeink romjait; – sírjunk azok felett, és meneküljünk a szabadító, megváltó Úrhoz.

Az örökkévaló, hatalmas Isten ugyanis gondoskodik az Ő ügyéről, népéről (10), ad megszomorodást vétkeink miatt (4–7), de ad megújulást, épülést is, mert megtartja ígéreteit (8–10); – sőt, ad befolyásos emberi eszközt is, aki segítségünkre lesz, aki irgalmas lesz velünk és arra az ügyre tekintettel, amit képviselünk (11).

– 3. Sok nemes ügy adódhat, amit az Isten bízhat rád.

Minden ilyen ügy szolgálata valójában istentisztelet, mert annak építésével az Isten országát építjük.

Egy biztos, soha nem lehet Isten ügye az, ami csak rombol.

Előfordulhat, hogy az alapokig kell lerombolni valamit, hogy arra építeni lehessen, de csakis az építés életető szándéka vezérelhet minket.

A legnagyobb irgalmatlanság és önzőség, azaz istentelenség az, amikor a másikét leromboljuk, hogy a magunkét felépíthessük a romokon.

Hiába mondjuk ilyenkor, hogy Isten követségében járunk, valójában gyarló szándékok vezetnek.

Ne feledjük, Isten lerombolta bűnös életünk templomát, és Jézus Krisztus feltámadása által üdvösségesen újjáépítette azt (János 2,19).

Ettől kezdve mi csak az Úr építő, imádságos, alázatos követeiként járhatunk a világban.

– 4. Nehémiás azért indulhatott haza a perzsa Artaxerxész király szolgálatából, Kr. e. 444-ben, hogy megépítse a romos Jeruzsálemet, a romos várost, Isten romos népét, mint Isten követe.

Előtte jól fizető állásban volt, de Isten szívére helyezte hite és népe ügyét, ezért engedelmesen cselekedett, vagyis nem csupán magával volt elfoglalva.

Az a probléma, mondanánk, hogy saját életünk képviselete is egyre nehezebb.

Ez persze régen sem volt másként.

Nehémiás pohárnok volt, az italt kóstolta meg, mielőtt a király ivott, így naponta életveszélyben „dolgozott”, mert a merénylő méreg őt végezhette ki, nem a királyt.

Nincs könnyű élethelyzet, csak nehéz.

Nincs könnyű élet, csak nehéz.

Akkor lesz könnyebb az élet, ha mások terhét is hordozzuk, nem csak a magunkét (Galata 6,2).

Nem lehet távoliak terheit hordozni addig, amíg a közeliek belehalnak a terhekbe (1–3; 11).

A hitből fakadó szolgálat boldoggá tesz (11).