A MIÉNK

– 1. Nincs rettenetesebb emberi érzés, mint amikor valakitől elveszik azt, ami az övé. Hiszen a kenyerünk, a földünk, a vizünk, a házunk, a legszemélyesebb dolgaink; – nem is beszélve a szeretteinkről, a feleségünkről, a gyermekeinkről, a szüleinkről; – ezek mind az életünk olyan elemei, amelyek nélkül nem tudunk élni, sem testileg, sem lelkileg, de hitben sem. Nincs rettenetesebb, mint amikor más veszi el azt, ami az enyém volt. Aki elvesz, az „idegen” (2), még ha a szomszéd is az illető (1–15).

– 2. Jeremiás kiönti szívének fájdalmát. De töredelmes szívvel, nem pedig perlekedve panaszkodik. Jeremiás bűnbánó szívvel sír: Elvetted „kincseinket”, mert nem becsültük meg azt; – vétkeztünk (16–17). Gyermekeink és unokáink jövőjét is tönkretettük (7).

– 3. Adj Uram mindenkinek kenyeret, földet, vizet, házat, feleséget; – de ne a miénket add oda! A próféta egyetlen reménysége az Úr, aki a trónján ül örökké, aki örök szeretettel választotta ki az embert, és magához ölelte azt. Ez most itt több, mint imádság, ez hitvallás, bizonyosság, Jézus Krisztusba vetett hit 19–22).

János 6,60–65

1. zsoltár