– Ezt megúsztam! – Gyakran kiáltunk fel így, és „üzérkedünk” tovább, nem adunk hálát, nem törünk össze, nem látjuk a kegyelmet… Az ember azt hiszi, megúszta, és újra elbízza magát, nem tér meg, hanem folytatja ott, ahol abbahagyta. Ugyanez a népek története is. Egyiptomot ugyan legyőzte Babilon Kr. e. 605-ben Karkemisnél, de nem hódította meg teljesen. Egyiptom továbbra is elbizakodott maradt. Isten kijelentése egyértelmű: Nem úsztad meg, „Egyiptom”, csak kegyelmi időt kaptál, de te ezt nem látod. Ezért Babilon jön, és teljesen leveri Egyiptomot, bálványaival együtt (13–19). Csak Isten népe „úszhatja” meg, csak Isten gyermekei menekülhetnek meg, és mindazok, akik az Úr kegyelméhez menekülnek, meghallva az Úr megváltó szavát: – Veled vagyok, neked nem vetek véget! (27–28) Jézus Krisztus feltámadása minden nép, minden nagyhatalom számára örömhír. Az egyetlen működő „politika” is csak Jézus Krisztus megváltó kegyelmének óhajtása lehetne, és az abból következő „etika”. – Ma úgy éreztem, hogy nekimegyek valakinek, mert már mindennel arcátlanul visszaélt! Ebből az illető semmit nem vett észre. De én egy könyörgő kiáltássá lettem: Teljes megváltás kell…

János 4,39–42

239. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Olyanok a hódító nagyhatalmak, mint a hízott borjak, végezetül vágásra valók.

De addig is böglyök kínozzák őket, mert állandó viaskodás minden önző hatalmi pozíció, amelyben egymást is tönkretesszük (20–24).