Jó várni, és megadással lenni az Úr szabadítására (3,26). Vannak olyan Isten által minősített alkalmak, amikor az ember elengedi a dolgokat; – azt is mondhatnám, amikor az ember „feladja”. Persze elviselhetetlen, „tilos” kifejezés ez a hitetlen ember számára. Pedig ez a „megadás”, ha hitből fakad, és nem érdekből (8–16), akkor annak megvallása, hogy törékeny, gyarló, halandó, bűnös emberek vagyunk, akik mindenestől az Isten kegyelmére szorulunk, és Őtőle várjuk a megoldást, nem pedig magunktól, nem emberi erőlködéstől, ügyeskedéstől és kreativitástól… Ez a „megadás” csak látszólag „feladás”. Valójában a legnagyobb győzelemről van itt szó, amelyben az ember csakis Isten akaratára hagyatkozik. Pedig aki mindent átadott az Úrnak, akit az Úr Jézus Krisztusban megváltott, az tud „gyarapodni” itt is (Példabeszédek 10,27). Ez a gyarapodás örök, noha e-világi megtestesülése változó. Cidkijjá királynak most fel kellett volna adnia a várost, Isten akarata szerint (1–6). Éppen ez jelentette volna a megoldást, a görcsös ragaszkodás pedig a pusztulást hozta el (17–22). Urunk, növeld a mi hitünket (Lukács 17,5), taníts meg minket üdvösségesen „elengedni”!
János 1,1–8
319. dicséret
Január 10. – A teljes igemagyarázat
(2) „Ezt a várost Babilónia királyának a kezébe adom…” (Jeremiás 34)
Jó várni, és megadással lenni az Úr szabadítására (3,26).
Vannak olyan Isten által minősített alkalmak, amikor az ember elengedi a dolgokat; – azt is mondhatnám, amikor az ember „feladja”. Persze elviselhetetlen, „tilos” kifejezés ez a hitetlen ember számára.
Pedig ez a „megadás”, ha hitből fakad, és nem érdekből, akkor annak megvallása, hogy törékeny, gyarló, halandó, bűnös emberek vagyunk, akik mindenestől az Isten kegyelmére szorulunk, és Őtőle várjuk a megoldást, nem pedig magunktól, nem emberi erőlködéstől, ügyeskedéstől és kreativitástól…
Ez a „megadás” csak látszólag „feladás”. Valójában a legnagyobb győzelemről van itt szó, amelyben az ember csakis Isten akaratára hagyatkozik.
Ez a „megadás” igazából nem is fakadhat érdekből, csak hitből. Hiszen, ha érdekből fakad, akkor képmutatás, egy ideig tart, aztán hamar kiderülnek, kirobbannak a bajok. Lám, Isten népe is ijedtében, gyorsan meg akarta tartani Isten törvényét, és szabadon engedte a „rabszolgáit”, amit az Úr hétévente megparancsolt nekik. De hit nélkül az ember nem tudja elengedni a dolgokat, legfeljebb csak egy ideig, látványosan, de nem valósan; – és azonnal kap utánuk (8–16).
Pedig aki mindent átadott az Úrnak, akit az Úr Jézus Krisztusban megváltott, az tud „gyarapodni” itt is (Példabeszédek 10,27). Ez a gyarapodás örök, noha e-világi megtestesülése változó.
Cidkijjá királynak most fel kellett volna adnia a várost, Isten akarata szerint (1–6). Éppen ez jelentette volna a megoldást, a görcsös ragaszkodás pedig a pusztulást hozta el (17–22).
Urunk, növeld a mi hitünket (Lukács 17,5), taníts meg minket üdvösségesen „elengedni”!
