A hamis prófétaság minden nyomorúsága előttünk áll ebben az igeszakaszban. A nép előtt Isten két prófétája, Jeremiás és Hananjá állnak egymással szemben, és egészen mást hirdetnek ugyanabban a nehéz történelmi helyzetben. Hananjá a közeli hazatérést, a mielőbbi isteni megoldást hirdeti (1–4). Jeremiás pedig, noha szívesen mondaná ugyanezt (5–9), mégsem tudja bíztatni a népet, mert Isten üzenete a távoli, és nem a közeli jövőbe helyezi a szabadulást (12–14). A nép teljesen megzavarodik. A hamis prófécia zavart kelt, hamisan bíztat, illúziókban ringat, kiszolgálja a hallgatóságot, a látványos eredményért. Hányszor lettünk mi is, mint egyház, hamis prófétává, igazodva a világ olcsó és mulandó elvárásaihoz, csak azért, hogy észrevegyenek minket, hogy többen figyeljenek ránk. Olyan gyakran hamis trükkökkel „szolgálunk”, „szépelgünk”, „jópofáskodunk”, „okoskodunk”; – noha szent komolysággal a ránk bízott Igét kellene hirdetnünk, minden hamis bíztatás nélkül, de a valóságos, krisztusi megoldás bizonyosságával. A szilveszteri mulatozás is hamis illúzió, menekülés a halál elől, mégis biztosan afelé menetelve. Jézus Krisztus győzte le a halált, Őrá figyeljünk, Őt kövessük!

1János 2,18–29

148. zsoltár