Nekünk, embereknek sok minden lehetetlen, saját bölcsességgel és erővel. Amiben pedig áttörhetjük a lehetetlenség konok falát, ott is valójában az Isten ereje, bölcsessége, kegyelme nyitotta meg az „ajtót” az áttörhetetlen falon. Lehetetlen emberi érdemekkel, kegyességgel kiérdemelni az üdvösséget; – és lehetetlen emberi erővel megszabadulni mindattól, ami ide köt bennünket, ehhez a világhoz. Sok fogyatkozás, hiány van bennünk (22). Szomorúvá tesz ez a tehetetlenség (23). Nehogy azt higgyük, hogy most jól megkapták a dúsgazdagok! Szegény vagy? Na, ne? Mennyi mindened van még mindig, mennyi minden köt, netán megkötöz téged és engem is. Lehetetlen lemondani ezekről, mint a tevének átjutni a nem rá méretezett, szűk kapun, a „tű fokán” (25). Micsoda evangélium: nekünk lehetetlen, de Istennek lehetséges. Jézus Krisztus megnyitotta az örök élet kapuját, megoldotta a megkötözöttségeinket. Ő mindent elkér ugyan, de megszentelten visszaadja azokat, akik, amik nekünk fontosak (27).
Habakuk 3
- zsoltár
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Nem tudjuk, milyen lélek vezette ezt az embert arra, hogy az örök élet felől kérdezze Jézust, és miféle elgondolásai voltak az öröklétről. Azt tudjuk róla, hogy igen gazdag volt, miközben parancsokat megtartó kegyesként élt. Aki igen gazdag, az örökké szeretne élni itt, ebben a jólétben. A halál előtti tehetetlenség a legnagyobb akadály a gazdag számára, amit nem tud vételárral lebontani. Az öröklét az, amit ki sem lehet érdemelni, kegyes élettel sem. A halál ténye hiábavalóvá tesz minden itteni „birtokot”. Ugyanakkor lehetetlen az is, hogy mindenről lemondjunk. Még a vagyonközösségben élők esetében is igen átláthatatlanul működik mindez. A vagyon itt jelentheti a fölösleget is, amire a gazdagnak nincs szüksége a tisztes, elégedett élethez; – másokon viszont segíthetne a fölösleg átadásával (18–21).
