Ahogy a világban mindent „lezsíroznak”, úgy lehet nekünk mindenben az Úr Jézus Krisztus kegyelmére hagyatkozva élni. Ez a bizonyosság újjászül és egyre hűségesebbé formál. Ez a hűség ismeri azt, hogy „elég”, ezért a kevésen is örömmel hű (11–12). Mert, ha itt „elfogynak a dolgok”, semmi más nem maradhat nekünk, csak az, amit Jézus Krisztus ígért, az örök élet üdvösséges teljességében (9). Hiszen a „Hamis sáfár” példázata után következő versek egyértelműen kimondják: – Isten vagy mammon; – vagy ez, vagy az; – nincs középút, nincs két út, két irány, két úr; – dönteni kell. Amilyen hamis és tehetségesen ügyes volt ez a példázatbeli „szélhámos”, olyannyira lehet nekünk Isten kegyelmére hagyatkozva hűségben élni és szolgálni. Már ez a döntés, annak lehetősége, önmagában is kegyelem (13). Ennek nyomán, amilyen hatékony eszköz volt a hamis sáfár életében a „vagyon”, olyan nagy kegyelmi ajándék az élő hit bizonyossága, és az ebből fakadó kevésen is örömmel hű élet és szolgálat, ebben a hamis mammon uralma alatt álló világban.

Abdiás 17–21

99. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Ez a hűség barátokat csak annyiban szed a hamis, mammonos, „szélhámos” emberek közül, hogy hűségét csak megerősítse azok hamissága.

Földi forgolódásunk, a „hamis mammonnal” bánó lelkületünk ugyanakkor jelzi hitünket; – a tényt, hogy kegyelemben vagyunk–e? „Tökéletes” persze nincs, az illúzió, de vannak konkrét határok, amit hívő ember nem léphet át soha; – és van kegyelem.