– A sportban ismerős: „Időt kérek”. Az életben még inkább ismerjük ezt: kérek még egy kis időt, és próbálom jobban. Kapunk időt, és nem változik semmi? Vegyük észre, hogy minden napunk kegyelem: idő, hogy jobbá legyünk. De jobbá csak egyféleképpen lehetünk: Isten dicsőségére és a ránk bízottak javára élve. – Türelemmel várta a gazda a gyümölcstermést. A türelmes kegyelem jele az is, hogy a gazda gyümölcsöt keres, nem is gyümölcsöket (6). Tehát nem csúcstermést vár el a gazda, de hogy egyetlen valóságos gyümölcsöt se adjon ez a fa? Ekkor elhangzott a jogos ítélet, amit a gazda a vincellérének megfogalmazott: Vágja ki a fát a szőlőjéből, mert a gyümölcstelen fa csak foglalja a helyet, árnyékot vet a szőlőre. De a vincellér tovább képviseli a gazdánál a fügefa ügyét. Ő kéri a gazdát, hogy adjon még a fügefának egy évet, mindent megtesz érte, körülássa, megtrágyázza, hátha jövőre terem (8–9). – Tovább tart a kegyelmi idő. A mi vincellérünk Jézus Krisztus, aki nemcsak könyörög, hanem cselekszik érettünk. Ha Ő „ássa fel” életünket, akkor nem maradhat el a megtérés gyümölcse.

Prédikátor 8

72. zsoltár

Augusztus 20. hétfŐ – Állami ünnep – A teljes igemagyarázat

(6) „…gyümölcsöt keressen rajta…” (Lukács 13,6–9)

– A sportban ismerős: „Időt kérek”.

Az életben még inkább ismerjük ezt: kérek még egy kis időt, és próbálom jobban.

Kapunk időt, és nem változik semmi?

Vegyük észre, hogy minden napunk kegyelem: idő, hogy jobbá legyünk.

De jobbá csak egyféleképpen lehetünk: Isten dicsőségére és a ránk bízottak javára élve.

– Három év alatt fordult igazán termőre a fügefa, ez idő alatt nem is volt szabad gyümölcseit leszüretelni, a negyedik év termését az Úrnak szentelték, a templom javára szánták (3Mózes 19,23).

Mivel a gazda három éve hiába kereste a fügefa gyümölcsét, ezért a fa legalább hatéves lehetett, amikor a panasz felvetődött (7).

– Türelemmel várta a gazda a gyümölcstermést.

A türelmes kegyelem jele az is, hogy a gazda gyümölcsöt keres, nem is gyümölcsöket, hat év után! (6)

Tehát nem csúcstermést vár el a gazda, de hogy egyetlen valóságos gyümölcsöt se adjon ez a fa, hat év után?

Ekkor elhangzott a jogos ítélet, amit a gazda a vincellérének megfogalmazott: Vágja ki a fát a szőlőjéből, mert a gyümölcstelen fa csak foglalja a helyet, árnyékot vet a szőlőre.

De a vincellér tovább képviseli a gazdánál a fügefa ügyét.

Ő kéri a gazdát, hogy adjon még a fügefának egy évet, mindent megtesz érte, körülássa, megtrágyázza, hátha jövőre terem (8–9).

– Tovább tart a kegyelmi idő.

A mi vincellérünk Jézus Krisztus, aki könyörög érettünk az Atyánál, hogy adjon még az Isten nekünk kegyelmi időt: teremni, gyümölcsöt, gyümölcsöket.

Jézus Krisztus kegyelmes.

Keresztelő János a jogos kivágattatást hirdette meg (3,9).

Jézus Krisztus nemcsak könyörög, hanem cselekszik érettünk.

Ha Ő „ássa fel” életünket, akkor nem maradhat el a megtérés gyümölcse.