MICSODA JÓLÉTBEN ÉLÜNK… – 1. Az a legnagyobb problémánk, hogy lefogyjunk. Egy világhíresség torzzá hízva azt mondta: Véteknek tartja, hogy miközben finomságok bősége veszi körül, azonközben gyötörje magát. Mindig az jut eszébe – említette –, amikor gyerekkorában éhezett. Az rettenetes volt. Ha pedig egyszer majd visszatérnek a nyomorúságos idők, akkor ne bánja meg, hogy a jólétben fogyókúrázott. – 2. Egyiptomban súlyos éhínség támadt (13). Sínylődött mindenki, és mindenét, végül saját magát is eladta az élelemért. A hívő József kellett ahhoz, hogy mások szükségét ne kihasználja, hanem javukra „szervezze” azt szabadulássá. A megváltó Isten cselekedett általa (14–26). – 3. Az éhínség azonban ennél összetettebb. Ezt Jákób fogalmazza meg: „Életem rövid volt, tele rossz napokkal…” (9); – majd hozzátette, hogy nem érte el azt, amit szeretett volna; – most jövevény, nincstelen (1–12), és halála után haza vágyik… (27–31). De jó tudni, hogy Jézus Krisztusban van szabadulás, végső otthon, ahol nyomorúságosan véges és töredékes életünk kiteljesedik. Addig viszont várjuk a vőlegényt; – ha jólét van, akkor is a böjt idejét éljük (Márk 2,19).

Máté 16,24–28

464. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

MICSODA JÓLÉTBEN ÉLÜNK…

– 1. Az a legnagyobb problémánk, hogy lefogyjunk.

Körülvesz a jó, és nem merünk enni, mert elhízunk.

Mindig ez a téma: fogytál, híztál; ki mennyit ehet, hízás nélkül; ki mit sportol…

Egy világhíresség torzzá hízott. Azt mondta az illető: Ennek is rengeteg előnye van, annyit ehet, ihat, amennyit csak akar… Ő ugyanis véteknek tartja, hogy miközben finomságok bősége veszi körül, azonközben gyötörje magát. Lakodalom idején enni kell. Mindig az jut eszébe – említette –, amikor gyerekkorában éhezett. Az rettenetes volt. Ha pedig egyszer majd visszatérnek a nyomorúságos idők, akkor ne bánja meg, hogy a jólétben fogyókúrázott.

Teológiailag most nem értékelem a fentieket, de zsigerből megremegtem szavai hallatán.

– 2. Egyiptomban súlyos éhínség támadt (13).

Sínylődött mindenki, és mindenét, végül saját magát is eladta az élelemért.

A hívő József kellett ahhoz, hogy mások szükségét ne kihasználja, hanem javukra „szervezze” azt szabadulássá.

A megváltó Isten cselekedett általa (14–26).

– 3. Az éhínség azonban ennél összetettebb.

Ezt Jákób fogalmazza meg: „Életem rövid volt, tele rossz napokkal…” (9); – majd hozzátette, hogy nem érte el azt, amit szeretett volna, most jövevény, nincstelen (1–12), és halála után haza vágyik… (27–31).

De jó tudni, hogy Jézus Krisztusban van szabadulás, végső otthon, ahol nyomorúságosan véges és töredékes életünk kiteljesedik.

Addig viszont várjuk a vőlegényt; – ha jólét van, akkor is a böjt idejét éljük, mert sokaknak nincs, ha nekünk van is.

Urunkat várjuk, és a lakodalmat (Márk 2,19).

– 4. Az az édességbolt ülte meg az emlékezetemet, ahol hordókba púpozva színesedett a kívánatos gumicukorkák tömege.

Hívő, illedelmes, kimért, egészségtudatos anyukák jutottak eszembe, akik nem engednek ilyeneket a szép és tehetséges gyerekeik közelébe.

Igazuk van!

Semmit sem szabad, ami jónak tűnik, de nem az.

Isten Igéje azonban ennél is többet üzen: Vége lesz ennek az okos böjtnek, a „mindenfajta fogyókúrának” pedig végképpen…

Akinek van füle, hallja; – aki nem érti, attól pedig elnézést kérek… (Máté 11,15).