(7) „…keményen beszélt velük…” (1Mózes 42) SZERETET ÉS KEMÉNYSÉG… – 1. Élelmet kell szerezni, hogy éljünk, és meg ne haljunk (2). Amíg nincs mit enni, minden más indítékot felülír ez: enni, lenni, élni, nem meghalni, túlélni… Szinte mindent megtesz ezért, és szeretteiért az ember. Ha van mit enni, akkor szabadulunk fel „többre”. A jólétben pedig apróságokból is élet–halál kérdéseket nagyítunk (1–5). – 2. Segíteni is kell! De az élelmet, amiért mi küzdöttünk, hogyan adjuk oda másoknak? Számos esetben a „szűk esztendőkre” ők is felkészülhettek volna, de nem tették. Pedig sok minden nyomorúság kezelhető lenne, ha a rászorult is akarna, tenne, előre gondolkozna, és „hárítva” nem mindent mástól várna. Így a ténylegesen rászorultak több valós figyelmet kaphatnának. József ezt jelzi, amikor saját testvéreivel is kemény, rájuk ijeszt, feltételeket szab. – 3. Békülni kell! Józsefet a kútba dobták testvérei, eladták rabszolgának. Békülés nincs „lecke” nélkül, amelyben az egykor kegyetlenek is megsejtik, ők mit műveltek korábban másokkal (6–17). – 4. De mindenek előtt krisztusi, megbocsátó szeretet kell! (15–38) József, elfordulva tőlük, sírva fakadt (24).

Máté 15,21–28

239. dicséret