– 1. A hit mindig az élő Isten bennünket megszólító kegyelmével kezdődik (1); – áldást ígér, vagyis olyan „mennyei, krisztusi jót”, már itt a földön, amit az ember a saját erejéből soha nem tudna megteremteni (2); – és ennek az áldásnak továbbadására hív el (3). – 2. A hit egyetlen lehetősége az engedelmesség, a megszólító és elhívó Isten kegyelmére való teljes ráhagyatkozás, ahogy Ábrahám, „megállapodott” emberként mindent elhagyott, kimozdult a „megszokott” régiből, az Úr által készített újba (4–5). Olyan ez a ráhagyatkozás, mint amikor a repülőgép belecsavarja magát a láthatatlan, de mégis őt hordozó levegőbe. Az engedelmesség közben Isten folyamatosan megerősíti ígéretét (7), Ábrahám pedig újra és újra segítségül hívja Őt (8–9). – 3. A hit megfeneklik, ha az ember saját ügyeskedésekbe kezd, főként, hogy mentse „irháját” és javait. Ezek az ügyeskedések mindenkinek nyomorúságot okoznak. Még a hit hősének, Ábrahámnak élete sem volt mentes ilyen vargabetűktől (10–20).* Ábrahámnak elindulni kellett, nekünk viszont megmaradni kell abban, amit az Úr ránk bízott.

Máté 6,9–15

483. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Urunk, adj élő hitet, tarts meg abban akkor is, amikor ügyeskedésekre, vagy vonzó „lelki kimozdulásokra” kísértene az élet…