EGYIK SZOLGATÁRSAM EMLÍTETTE az alábbiakat: – 1. „Korábban nagyon örültem egy–egy új arcnak az istentiszteleteken, lelkesen megszólítottam, bátorítottam őket, hogy érezzék a törődést. Aztán valami megváltozott bennem, az egyházban, a világban. Ma egy új arc láttán megrémülök: Ki ez, mit akar, milyen szándékkal jött? Sajnos többnyire nem alaptalan a gyanúm, mert az új „testvér” azonnal észrevételeket tesz, véleményez, kritizál, netán provokál… Ezek tényleg „testvérek?” Nem azért jöttek, hogy valamit „kikémleljenek” (4). – 2. Pál nem engedett a befurakodott „áltestvéreknek”, rájuk szólt; – még a „tekintélyesektől” sem tartott, hogy az evangélium kegyelmes igazsága megmaradjon (5–6).* – 3. Egy bizonyos: A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit nélkül, az Ő Igéje nélkül egymásnak csak áltestvérei lehetünk, és ahelyett, hogy felismernénk a másikban is munkáló kegyelmet (9); – csak kritizálunk, legfeljebb jótékonykodunk (10), és közösségi programokat szervezünk…

Ezékiel 21,13–22

29. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 3. Az evangélium többé nem ismer „csak zsidót”, vagy „csak nem zsidót”, és nem akarja, hogy valaki először testében is zsidóvá legyen, hogy aztán jó keresztyén lehessen (7–8).

Az alapprobléma ugyanis ez volt akkor.

Ma is nagy kérdés ez: először jó reformátusnak kell lennem ahhoz, hogy jó keresztyén lehessek, vagy fordítva.

– 4. Egy bizonyos: A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit nélkül, az Ő Igéje nélkül egyik sem létezhet.

Őnélküle egymásnak csak áltestvérei vagyunk, és ahelyett, hogy kezet nyújtva a másiknak, felismernénk a másikban is munkáló kegyelmet, (9); – csak kritizálunk, legfeljebb jótékonykodunk (10), és közösségi programokat szervezünk…