JÉZUS KIRÁLYSÁGA nem ebből a világból való, de ezt a világot is át akarja formálni az Ő igazságával. – 1. Jézus Krisztus az „igaz szeretet” királya. Pilátus megkérdezi: „Mi az igazság?” (38) Az igazság nem elméleti kérdés. Az igazság az Úr Jézus Krisztus és az Ő feltámadásban közölt megigazító kegyelme. Olyan ez, elnézést a gyenge példáért, mint amikor apám, az elméleti fejtegetések helyett összehúzta a szemöldökét, és azonnal tudtuk hol a helyünk, majd megszorította a kezünket és erejével megsimogatta a fejünket. Micsoda szeretet volt mindkettőben, minden elmélet és érzelgősség nélkül (33–38). – 2. Jézus Krisztusban beteljesedtek az Írások (32). Ennek a világnak Ő az egyetlen királya (37), aki maga az igazság, akinek követéséből igaz szeretet fakad. Egyetlen esélyünk az Ő követése. – 3. Egyébként az Ő királysága nélkül: – mindent szétkaszabol a gyűlölettel teli bűn, vallási, kegyes, vagy hitetlen formában; – mindent elemészt a sokféle vélemények igazságigénye és a mögöttük tomboló gyilkos agresszivitás; – vagy éppen mindet összeken az általános, egyetemes szeretet hamis érzelgőssége, amibe halálosan beleragadunk, mint a légy a mézbe.
Ezékiel 10
147. zsoltár
* Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:
– A bűn járhat a kegyesség szent öltözeteiben (Victor János).
A zsidók gondosan vigyáznak arra, hogy úgy öljék meg Jézust, hogy ők tiszták maradjanak, ne lépjenek pogány római házába, és ne is ők mondják ki a halálos ítéletet, hiszen ők nem ölhetnek; – viszont dolguk végeztével nyugodt lelkiismerettel megehetik majd a húsvéti vacsorát.
Kár, hogy nem sokat változott a helyzet azóta sem (28–32).
– A bűn járhat az emberi jogrend keretei között is.
Jézus ellenségei tudták, hogy az érvényes világi jogszabályok szerint a halálos ítélet végrehajtásához a római hatóság „pecsétje” kell; – ezért mennek a római helytartóhoz.
Sokan vagyunk, akik vigyázunk a paragrafusok betartására, de ez még nem jelenti azt, hogy Istennek is kedves az, amit teszünk.
Erkölcsösek lehetünk, de ez még édes kevés Isten előtt.
Kegyelemre szorulunk, megváltásra van szükség, ebből az áldott forrásból növekedhet fel valami egészen új (31–32).