MEGKÉRDEZTÉK PÉTERT. – 1. Péter nem ment be a főpap palotájába, az ajtónál megállt (16), majd az udvaron melegedett a tűznél (25), amikor Jézust Annás főpaptól Kajafáshoz, a hivatalban lévő főpaphoz vitték (24). Ez a „tipródás” a bizonytalansággal teli félelem jele, mennék is, meg nem is, amely a modern embernél a „túlpörgésben” mutatkozik meg: „megyek”, még többet „megyek”, pedig nem kellene… – 2. Az éjszakák hidegek voltak arrafelé, de az ember egyébként is mindig fázik, didereg, remeg, amikor letér a kijelölt útról. Az Isten úgy alkotott meg minket, hogy legalább a szervezetünk jelezzen, ha nem jó fele megyünk, az Úr szavára pedig nem figyelünk. Péter egyre inkább didergett, de már nem a hideg miatt, hanem mert megkérdezték őt Jézus felől, és ő nemmel felelt. – 3. Ha minket megkérdeznek Jézus Krisztusról? Hol állunk? Merünk–e nyíltan szólni az Ő ügyében? (2Korinthus 3,12) Nem véletlenül didereg ez a világ...
Ezékiel 9
256. dicséret
* A teljes igemagyarázat:
MEGKÉRDEZTÉK PÉTERT.
– 1. Péter nem ment be a főpap palotájába, az ajtónál megállt (16), majd az udvaron melegedett a tűznél (25), amikor Jézust Annás főpaptól Kajafáshoz, a hivatalban lévő főpaphoz vitték (24).
Ez a „tipródás” a bizonytalansággal teli félelem jele, mennék is, meg nem is, amely a modern embernél a „túlpörgésben” mutatkozik meg: „megyek”, még többet „megyek”, pedig nem kellene…
Az éjszakák hidegek voltak arrafelé, de az ember egyébként is mindig fázik, didereg, remeg, amikor letér a kijelölt útról.
Az Isten úgy alkotott meg minket, hogy legalább a szervezetünk jelezzen, ha nem jó fele megyünk, az Úr szavára pedig nem figyelünk.
Péter egyre inkább didergett, de már nem a hideg miatt, hanem mert megkérdezték őt Jézus felől, és ő nemmel felelt.
Ha minket megkérdeznek Jézus Krisztusról?
Hol állunk? Merünk–e nyíltan szólni az Ő ügyében? (2Korinthus 3,12)
Nem véletlenül didereg ez a világ...
– 2. A kérdések fokozódnak!
Először a főpap ajtaját őrző szolgálólány kérdezett rá Péternél arra, hogy talán ő is Jézus tanítványaihoz tartozik? (17)
Aztán többen együtt kérdeztek rá ugyanerre, amikor Péter még mindig a tűznél melegedett (25).
A harmadik kérdés élesebb, mint az előzőek, hiszen annak az embernek a rokona kérdezi meg Pétert, akinek levágta a fülét a kertben: „Vajon nem láttalak én téged vele együtt a kertben?” (26).
– 3. Péter mindhárom esetben egyértelműen tagad: „Nem vagyok.”
– Döbbenetes ez a mondat, így az összefüggéseiből kiragadva különösen, hiszen az élet Ura nélkül valóban „nem vagyunk”, legfeljebb egy ideig létezünk, aztán meghalunk, de nem élünk.
Őnélküle nem vagyunk, élünk, de halottak vagyunk (Jelenések 3,1).
– Pedig Pétert csak kérdezik, nem vádolják. Ám, aki érintett, az szemrebbenés nélkül tagad.
– Péter tagadása azonban attól is megrendítő, ahogy János evangélista leírja, minden hozzáfűzés nélkül, teljesen lecsupaszítva az egészet a tényekre.
Itt Péter nem esküdözik és átkozódik (Márk 14,71), hanem „csak” tagad, de nem is fakad sírva a kakasszó után, mert a töredelem is elmarad egyelőre (Máté 26,75).
– Bizony, ez a szent dráma minket, mai keresztyéneket is a sarokba szorít, fel merjük–e vállalni, hogy hol állunk, merünk–e nyíltan szólni az Úrról? (2Korinthus 3,12).
– 4. Végezetül nézzük meg ezt a jól ismert történetet egy szokatlan oldalról is.
A kérdezők felől tekintve a történtekre: érdekes.
Mert miért kérdeznek ezek itt? Mi a céljuk?
Ez akkor is felvetődik, ha igazuk van, ha nemes ügyet szolgálnak.
Miért jó nekik, ha lebuktatják a másikat?
Azért mert ezek az igazságot szolgálják, mert becsületesek, mert hűségesek valakihez?
Valószínű, inkább arról van szó, hogy az ember szereti megbüntetni a másikat, főleg azokat, akik már amúgy is bajban vannak, vagy mert az illetőn bosszút akarnak állni.
Ahogy a baromfiudvarban is a sebesültet csipdesik halálra a többiek.
Az ember aljas, csak nemes huzatokba öltözteti aljasságát.
Még ha kötelező jelenteni, akkor is aljas az, aki jelent, aki kérdez, aki azért akarja a bűnös megbüntetését, hogy ő végre „kielégülhessen”.
Valljuk: a bűn büntetést követel. Ez isteni jog, amit a rend okán emberekre ruházott az Isten. És akkor a kegyelemről még nem is beszéltünk.
Itt azonban most nem ezekről van szó, hanem a kérdezés mögötti lelkületről, a másokat lenyakazó „önkéntes buzgalomról”, az érdekvezérelt taposásról, a tapintatlan kérdésekről, kíváncsiskodásokról, mintha a kérdezőnél minden rendben lenne.
Amíg majd ők nem lesznek a soron…
Az előző két kérdés is „tapintatlanul” rákérdez Péter ügyeire, mert az ember könyörtelenül kérdezi a másikat mindenkor, mindenről; – de a harmadik kérdésben konkrét „bosszú” feszül, hiszen most egy haragos „csap le” Péterre, a levágott fülű ember rokona.
Készüljünk fel arra, hogy ahol valamiféle „karddal” támadtunk a másikra, ott emberi oldalról soha nem számíthatunk irgalomra.