(Jób 31,1–23) ISTEN JÓL LÁTJA AZ ÉLETÜNKET. – 1. Ez azt jelenti, hogy Isten mindent lát, de jól látja életutunkat, vagyis megóv az Ő rendjének útján, nem enged letérni arról óvó tekintete; – miközben kegyelemmel látja, értékeli életutunkat, mert gyarló emberként szükségünk van az Ő irgalmára, hiszen sokat kanyarogva járunk az Úr útján. – 2. Jób tehát isteni kegyelemre szorul (33), de ez a kegyelem ahhoz is erőt adott neki, hogy látható, konkrét cselekedeteivel Istennek kedves, embertársainak hasznos életet élhessen: nem paráználkodott és még a kívánság ellen is küzdött (1–12), nem vette el senkiét, sőt segített szolgájának, a környezetében élő nincstelennek, özvegynek, árvának, szegénynek (13–23). Ha nem így lenne, méltó lenne a büntetésre (10–12, 22–23), de éppen ezért Jób nem érti mostani helyzetét. Jób hálás, hogy bűnös emberként is megmaradhatott mindeddig feddhetetlennek, de nyomorúságos, megfeddett állapotában Istenhez fellebbez válaszért, segítségért. Jób hálával könyörög azért a megváltásért, ami Jézus Krisztusban már a miénk. – 3. A feltámadott Úrra tekintve, jóbi hálás könyörgéssel élhetünk.*

1Korinthus 1,18–31

120. zsoltár

* Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

A magyarázatot elolvasva talán jobban értjük az alábbi példát. Egy neves tévés személyiség egy interjúban, kérdésre válaszolva, akként értékelte eddigi életét, hogy sok restanciája és tévedése van, de olyan hibákat nem követett el, ami miatt mások tartósan szenvedtek volna. Szerinte gyűlöletesen nem haragszik rá senki, nem hagy maga után áldozatokat, és ezért ő hálás...