A Rómeó és Júliában döbbenetes az a jelenet, ahogy Lőrinc barát, látva a sirboltban a két fiatal tragédiáját, kétségbeesve rohan el: „Én nem merek maradni!” A hit embere fut, nemhogy segíteni nem tud, de még az együttérzés, A RÉSZVÉT BÁTORSÁGA sincs meg benne, ahogy gyakran bennünk sincs meg ez. – 1. Akkor is szüksége van a szenvedőnek a szeretetre, ha ő maga elhagyta az istenfélelmet; – és aki megvonja szenvedő barátjától a szeretetet, az elhagyta az istenfélelmet (14). Jób nem is konkrét, gyakorlati segítséget kér barátaitól, hanem együttérzést, részvétet, szeretetet. Ezt megvonni a szenvedőtől, bárki legyen is az illető, az semmiképpen sem egyeztethető össze az istenfélelemmel (21–23).* Jób barátai félnek Jóbbal együtt szenvedni, gyötrődni, ezért inkább vitába szállnak vele.** – 2. Az itt szereplő eredeti kifejezés (14), a „heszed” a megbocsátással, megértéssel, együttérzéssel teli, mindenkor hűséges szeretetet jelenti. – 3. Isten ezzel a hűséges szeretettel szeret bennünket, az Ő népét, noha mi gyakran hűtlenek vagyunk, de Isten szeretete sokkal több, mint részvét, mert Ő az egyetlen, aki valóságos segítséget, szabadítást ad, a megváltó Jézus Krisztusban.***

Cselekedetek 17,16–21

101. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Legyünk azonban tekintettel a fent említett szeretet kapcsán az emberi bűnre, így ne ringassuk magunkat illúziókban.

– Tehát a szeretet kapcsán egyetlen esetben beszélhetünk kivételről, gyarló lényünket figyelembe véve: ha a szeretetünkkel körülvett személy minden tekintetben visszaél részvétünkkel, és az életünkre tör, valamint a ránk bízottakat veszélyezteti.

– Jézus Krisztus azonban ebben az esetben is önfeláldozóan szeretett.

– Mi azonban nem vagyunk Krisztusok, legfeljebb krisztusiak lehetünk.

– Ez a szeretet tehát ebben a világban mégiscsak a kölcsönösség valamiféle elve mentén működhet „hatékonyan”.

– De az tény, hogy hol az egyikünk, hol a másikunk szorulhat rá erre a szeretetre.

** – Elifáz olyanná lett Jób számára, mint a szomjazó számára télen a jég alatt, nyáron pedig a sivatagi szárazságban eltűnő patak vize, ami miatt halálra eped a „karaván”.

– Lám, Jób is tud bölcs és szép képeket alkotni mondanivalója számára, még kínjai közepette is, akárcsak barátai (15–20).

– Ez a kreatív, költői szépség azonban semmit sem ér a kínok között.

*** Összegezve a fejezetet:

– Jób barátaitól nem konkrét segítséget, hanem részvétet remélne (14–23).

– Így még lehetne vigasza Jóbnak (8–13), – mert azt Jób világosan látja, hogy rajta csak az Úr tud ténylegesen segíteni, aki most egy másik arcát mutatta meg neki, amit eddig istenfélőként még nem ismert, de akinek most is a kezében van (1–7).

– Ezért Jób továbbra is biztos abban, hogy neki van igaza (24–30). Ez a bizonyossága nem önhittségéből, hanem Istenébe vetett hitéből táplálkozott.