Ott ragyog ebben a nehéz ószövetségi Igében NAGYPÉNTEK KRISTÁLYTISZTA EVANGÉLIUMA. – 1. Mindent visszakapott Dávid, amit elveszettnek vélt. Látszólag ő szerezte vissza az amálékiak által elrabolt szeretteiket és vagyonukat, de valójában az Úr ajándékozta azokat vissza neki és a vele lévőknek. Jézus Krisztus megváltó halála, váltságáldozata által Isten mindent visszaadott nekünk, amit mi engedetlenül eljátszottunk. Micsoda kegyelem részesei vagyunk! (16– 20) – 2. Ez a krisztusi kegyelem nem az érdemeink szerint könyörül rajtunk, hanem egyformán oszt irgalmából a bátrabbaknak és a félősebbnek, a tehetségesebbnek és a szerintünk gyengébbeknek, a harcos buzgó güzüknek és a nyugodtabb szelídeknek egyaránt; –  ahogy Dávid nem adott helyt itt az irigységnek a különbségtételnek, hanem a harcosok és a felszerelést őrzők is egyforma részt kapnak. Isten logikája más, kegyelme felfoghatatlan, irgalma nem érdemeken múlik (21–25). Ezt a szőlőmunkások példázatában világosan kifejtette nekünk (Máté 22,33–46). – 3. Bizony ajándék az Úr kegyelme, mindenestül, ahogy itt még azok is kapnak részt a győzelemből, akik otthon maradtak. Dávid saját népének küldi az ajándékok jó részét (26–31). Az Úr népe bizonyosan megajándékozott nép. Ez az ajándék boldog örömre, hálaadásra, gyümölcstermő életre indít.

Márk 15,33–41

337. dicséret