Nehéz ez a helyzet! – 1. Mintha teljesen elölről kellett volna kezdeni mindent. Isten népének területe, mintha a kis Benjámin törzsének területére csökkent volna le, azon belül is Gilgál városára (1-4), a Jordántól nyugatra, Jerikó közelében, ahol először léptek az Ígéret földjére, és elhelyezték Isten gondoskodó szeretetének emlékköveit (Józsué 4,20). – 2. Mintha az ellenség mindent körülvett volna, akiknek haderejéhez képest olyan volt Isten népének serege, mint egy maroknyi csapat, fegyver és harci terv nélkül, teljesen esélytelenül. Érthető, ha az amúgy is kis seregből sokan megijedtek, barlangokba bújtak, a királynak sem jöttek elő (5-7). – 3. Mintha az Isten is elhagyta volna őket, mert annak küldötte, Sámuel próféta sem érkezett meg időben, hogy bíztassa a népet és bemutassa az előírt áldozatokat. Ekkor elfogyott Saul türelme, átvette a papi feladatokat is, mint király. Ezzel pedig nagy bajt hozott magára, mert mindenkinek a saját helyén kell az Urat szolgálnia, és nem a másikéba belekaszálva okoskodnia. – 4. Nagy a baj. De éppen ilyenkor szükséges a hit! Urunk, könyörülj!*

Márk 7,1-23

121. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

– Urunk, könyörülj!

– Adj hitet, és ebből következő erőt és reményt, ha mindent újra kellene kezdeni, ha szorongat az ellenség és már-már úgy látnánk, hogy Te is elhagytál bennünket, ezért elfogy a maradék türelmünk is, és magunk kezdünk el indulatosan intézkedni.

– Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban adsz erőt, mert ügyünket feltámadásoddal már megoldottad. Ez a bizonyosság pedig „a hit fegyverzetével lát el bennünket!” (4)