(16) „… a teljes Írás Istentől ihletett…” (2Timóteus 3,10-17) Ebben a világban kellenek biztos alapok, kiindulópontok, megkérdőjelezhetetlen kapaszkodók, amelyekhez igazodva határozunk meg minden mást. Ezeknek megbízhatóságát évszázadok tapasztalatai igazolják, erősítik, érlelik bennünk. Ilyen kapaszkodó az a kijelentés, hogy a teljes Írás Istentől ihletett, vagyis a Biblia üzenete hitünk és életünk zsinórmértéke (16); - de ennél sokkal több, mert annak „tartalma” az élő, feltámadott Jézus Krisztus, aki legyőzte a halál erejét, és elhozta számunkra az elmúlhatatlan életet (1,10). Ez az igazi kapaszkodó, Jézus Krisztus, az örök élet és üdvösség evangéliuma, az ihletett Írás „szíve”. Ezért hasznos a teljes Írás, ez a valódi „haszna”, és ebből az üdvösséges haszonból következhet minden tanítás, feddés, megjobbítás, igazságban való nevelés, alkalmas és jó cselekedetekre való felkészítés (16-17). A megváltó, krisztusi szeretet forrása nélkül azonban minden tanító és feddő szavunk önző, gyarló, barbár szó (Barth Károly), amely saját agresszív indulataink testet öltése lesz csupán, és amit a Szentlélek, még Igéket emlegetve sem áld meg (13-14).*

Zsoltárok 70

64. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Ugyanakkor Jézus Krisztus evangéliumáról, akár szenvedéseket felvállalva is, tanúskodnunk kell, mégpedig gyötrelmek között is türelemmel, szeretettel és állhatatosan (10-12).

- Persze „könnyű” ezt mondani, mert amikor az egyik temetésen majdnem megfagytam (soha életemben nem fáztam még így), akkor megtanultam azt is, hogy ez a gyötrelmek közötti állhatatosság is kegyelem.