Áldott legyen az Úr ezért az esztendőért – 1. Befogadhattuk az Urat, mert az Ő kegyelme befogadott minket (25). – 2. Befogadhattuk egymást: - ahogy Filemon befogadhatta a megtért Onézimoszt, korábbi rabszolgáját, mint testvért (21), - ahogy Pált befogadták és várják a korábbi gyülekezetei (22), - ahogy Jézus Krisztus követői testvérként befogadják egymást, és ha úgy alakul, a fogságban, a szenvedésben is kitartanak egymás mellett (23). – 3. Befogadhattuk az Úrtól való többet, és cselekedhettük ezt a mennyei többet. Nagy titok ez a „több”. Az Ige szerint tegyünk még többet is annál, mint ami a kötelező előírás (21). Az engedelmesség lényege ez a „több”, amikor szívügyem a rám bízott „ügy”, és többet teszek a kötelezőnél. Nem biztos, hogy a több cselekvés által megújul a helyzetünk. Ez a „több” nem lehet túlbuzgóság. Ez a „több” nem lehet a meglévő, leginkább ránk bízottak beáldozása. Valaki kérdezte tőlem: „mi többet tehetnék még?” Isten arra figyelmeztet: kevesebbet kellene tenni, az lenne a „több”; - persze a kevesebbet odaadóbban, szentlelkesebben, krisztusibban.*

Zsoltárok 33

33. zsoltár

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

- Mi többet tehetünk még?

- Sem befogadni, sem tenni nem tudok többet, anélkül, hogy bele ne haljak.

- Önmagam feláldozásának csak kivételezett helyzetekben van értelme, hiszen Jézus Krisztus áldozata egyetlen és tökéletes. Mi mindannyian csak Őrá szorulunk.

- Áldozatot hozhatunk a másikért, de csak Istentől rendelt, minősített helyzetekben szabad a másikért feláldozni az életünket.

- Mi nem vagyunk Krisztusok, hogy önfeláldozásunkkal lényegi módon segíthetnénk a másikon.

- Ha pedig tényleg „több” kell, akkor Uram, Te cselekedd azt általam, hogy az a Te akaratod szerint legyen „több”, és mutasd meg azt is, miből, mikor, hogyan kell ez a mennyei „több”!