Érdekes ellentét. Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte (János 3,16). Itt pedig azt olvassuk, hogy ne szeressük ezt a világot (15), mert minden, ami a világban van a test, a szem és a vagyon kívánsága (16). Tény, hogy ebben a világban mindent ez a háromfajta kívánság mozgat, ahogy Luther éneke vallja meg ugyanezt: „hírnév, nő, család, jószág, test, világ” (József Attila fordítása). Valljuk, az Igével és az énekkel együtt mindezekről: „veszhet, vihetik mulandó kincseit, miénk marad az Ország” (17). De értsük helyesen a mai igeszakaszt. Nem a világgal, nem az itteni lehetőségekkel van a baj, hiszen ezek Isten ajándékai, amelyekkel hálásan élhetünk, ide értve mindazokat is, amiket Luther éneke felsorol. A baj azzal van, hogy ez a világ a gonosz tombolásának a színtere. Nem tudunk olyan területre menni, olyanba kezdeni, ahol ne történne kettős magvetés (Máté 13,25); vagyis ahol a búzát hintik, ott azonnal megjelenik az ellenség, hogy elhintse a konkoly magvát. Jézus Krisztus azonban legyőzte a gonoszt, aki még tombol egy utolsót. Mi pedig nagyon szeretjük ezt a világot, mert ez a világ megváltott világ, ezért Isten erejével nem engedünk a gonosznak (12-14).

Zsoltárok 11

11. zsoltár