Többször kaptam már nyugati felelős egyházi emberektől olyan írást, tanulmányt, amelyek keresztyén hitvallásunk alapjait törnék fel. Ilyen Jézus Krisztus istenségének, váltsághalálának megkérdőjelezése. Ehhez azt is hozzáteszik, hogy azok a „hívek”, akik megmaradtak, ugyan egy ideig még hallgatják a megszokott sablonokat ezzel kapcsolatban, de már régen nem értenek egyet azokkal. A jelenség nem mai keletű. János első levele ezért hangsúlyozta egyértelműen, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó, akinek váltsághalála az egyetlen megoldás, a világ minden nyomorúsága közepette (1-2). Semmink sem marad, ha ezt nem hisszük: minden vallás, bölcs gondolat, reform és forradalom csak ideig való ügyeskedés, az apostol szerint kár és szemét (Filippi 3,7); miközben a probléma, a „bűn” annál hatalmasabban emészt meg mindent. Mi ma is tudjuk, kicsoda Jézus Krisztus (1); - hiszünk abban, amit Ő tett értünk; - a megváltás ajándéka újjászül bennünket (2); - az Ő erejével pedig azt tesszük, amit Ő parancsolt nekünk, vagyis vállaljuk az irgalom és szeretet kockázatát (3-6).

Zsoltárok 9

9. zsoltár