Mivel dicsekszik az apostol? – 1. Nem dicsekszik a „hatalmas istenélményekkel”, kinyilatkoztatásokkal, megtérésével; - amelyektől pedig, egymásra licitálva hangos volt a korinthusi gyülekezet, bizonygatva, hogy ki a „nagyobb hívő”. Az Istennel való találkozás titok, annak rendkívüli volta végképp az, és nem gyakori, hiszen Pál is egyszer élt át, tizennégy évvel ezelőtt egy alig kifejezhető „elragadtatást”. Ezzel nem dicsekszik, bár dicsekednie kellene, ha beállna a sorba (1-4). – 2. Viszont dicsekszik az erőtlenségével, testének tövisével, az állandó testi gyötrelmekkel. Kellenek ezek. Veszélyes utakra tévedhet az olyan ember, aki magát erősnek, szépnek és okosnak tudja; - és mások is szemébe mondanak ilyeneket. Akit az Úr szeret, azt elerőtleníti, hogy el ne bízhassa magát (5-8). – 3. Az Úr azonban adja önmagát, az Ő erejét, Jézus Krisztus hatalmát. Ez elégséges erő mindenre (Filippi 4,13). Amikor „elég” volt mindenből, akkor mindig „elég” lesz az Ő ereje, ahhoz, hogy továbbmenjünk Ővele, Őutána. Az erőtlenség kiüresít, hogy helye legyen a mindeneknél erősebb, feltámadott Úrnak, az életünkben.

Hóseás 5

59. zsoltár