A szelíd olajfa Isten elsőnek kiválasztott népe. A szelíd olajfa ágai közül egyesek nem teremtek, „megkeményedtek” (20), ezért letörte őket a „Gazda”, és helyükre a vad olajfa ágait oltotta be, hogy részesüljenek a szelíd olajfa gyökerének zsírjából, és megszelídüljenek (17). Az egész fát a gyökér táplálja, az áldott „Gazda” pedig gondozza. A fa teljes sorsáról a „Gazda” dönt, az egész „folyamatot” Ő tartja kézben. Ő pedig nem feledkezik el a levágott ágakról sem, mert azok is az övéi! Micsoda érthetetlen irgalom (22-24).** De az olajfa sokféle ágai nem perelhetnek dicsekvően, sem egymással, végképp nem a „Gazdával”. Az ágak alázattal elfogadhatják, „élvezhetik”, és hitük gyümölcseivel meghálálhatják a „Gazda” döntését, szeretetét és gondoskodását (20). Ez az alázat, ez a leborulás; ez a hálás, önmegadó, ráhagyatkozó gyümölcstermés hiányzik ebből a világból. Mindenki perel, mutogat, dicsekszik, nagyra akar nőni, elvadul, és már-már halálra terheli a tápláló gyökeret, valamint próbára teszi a „Gazda” türelmét. Ennél a lelkületnél még a félelem is jobb, amely legalább összetöri az elbizakodottat (20).***

Nehémiás 4

129. zsoltár

* Az apostol képpel szemlélteti az üzenetet.

** Valóban érthetetlen ez a kegyelem: ugyanis nincs olyan e-világi kertész, aki a vadat oltja a szelídbe…

*** Mindannyian kegyelemből vagyunk még! Isten keménysége is jóságát szolgálja (20-21), hogy minden nép gyermekei megismerhessék irgalmát.