Jósiás király is helyreállította az istentiszteletet, mindenben az előírások szerint, akárcsak Ezékiás király (16). Ő is szép rendben szolgálatba állította a papokat és a lévitákat, buzdítva őket az Úr házának szolgálatára (1-7). Ő is, mint Ezékiás, a vezető embereivel együtt ajándékokat ajánlott fel az ünnepléshez (7-9).* Ez is egyedülálló páskaünnep volt (18), de azért, mert nem az öröm, hanem a szomorúság hatotta át. A szabadítás ünnepe az ítélet előjelévé lesz? Valóban, már semmiféle emberi buzgósággal nem lehetett megállítani az Isten ítéletét. Annyira megromlott Isten népe, hogy az Úr jogos haragja elkerülhetetlenné lett. Lesz ítélet a halálunk után (Zsidókhoz írt levél 9,27), de bűneink ítéletét már ebben a világban is megtapasztaljuk. Isten népe nem élhet vissza az Úr szabadító irgalmával. Urunk, köszönjük, hogy jogos ítéletedet Jézus Krisztus elhordozta: miattunk, érettünk, helyettünk. Választott népedet pedig senki és semmi nem szakíthatja el megváltó szeretetedtől (Róma 8,38). Ez a bizonyosság azonban gyümölcsöt terem.

Efezus 6,5-9

123. zsoltár

* Ez a páskaünnep mégis más volt, mint a többi. Ezékiás király páskaünnepéről feljegyezték, hogy nem volt ahhoz fogható örömünnep Isten népe között, Salamon király óta (30,26). Jósiás páskaünnepén azonban elmaradt az öröm.