Mit él át Isten népe az Úr színe előtt? – 1. Nagy öröm együtt lenni az Úrban egymással. Ezért a kovásztalan kenyerek egy hétig tartó ünnepét még egy hétig meghosszabbították. Azok a testvéreink, akikkel ezt az örömöt átéljük. Ahol tartós feszültséggel jár a közösség, ott nincs „testvériség”, bármennyire emlegetjük is (23-26). – 2. Az öröm hangos dicséretekben is megmutatkozott; - így is dicsérték az Urat (21). Mindennap megszólalt ez a dicséret, de nem volt folyamatos. Valaki ugyanis a csendet szereti, még igaz örömében és az Úr dicséretében is. Azokat is hagyjuk ünnepelni! Nem csak pont úgy helyes az Úr dicsérete, ahogy azt a „vérmérsékletünk” előhívja belőlünk. Mert bizony az újjászületett embernek is van „vére”, és „vérmérséklete”. – 3. Ezékiás szívhez szóló beszédekkel bátorította az Úr szolgáit, hogy azok hozzáértően végezhessék legszentebb szolgálatukat. Mindenféle vezetők, ti gyülekezeti vezetők is, bátorítsátok az Úr szolgáit, ne szapuljátok őket (22), hogy ne legyen keserű a szó, az Ige, az imádság és az áldás az ajkukon (27). – Megéljük, megtapasztaljuk ezeket a gyülekezetben? Ha nem, akkor felmerül a kérdés, hogy tényleg gyülekezetbe járunk-e, vagy csak valami remek civil szerveződés tagjai vagyunk?

Efezus 3,1-13

370. dicséret

* A teljes magyarázat:

Mit él át Isten népe az Úr színe előtt?

– 1. Nagy öröm együtt lenni az Úrban egymással. Ezért a kovásztalan kenyerek egy hétig tartó ünnepét még egy hétig meghosszabbították. Erre a királytól is megkapták az engedélyt és a támogatást is. A király nyolcezer áldozati állatot ajánlott fel a nagy sokaságnak (23-26). Azok a testvéreink, akikkel ezt az örömöt átéljük. Ahol tartós feszültséggel jár a közösség, ott nincs „testvériség”, bármennyire emlegetjük is.

– 2. Az öröm hangos dicséretekben is megmutatkozott; - így is dicsérték az Urat (21). Mindennap megszólalt ez a dicséret, az „erős hangú hangszereken”, de nem volt folyamatos. Valaki ugyanis a csendet szereti, még igaz örömében és az Úr dicséretében is. Azokat is hagyjuk ünnepelni! Nem csak pont úgy helyes az Úr dicsérete, ahogy azt a „vérmérsékletünk” előhívja belőlünk. Mert bizony az újjászületett embernek is van „vére”, és „vérmérséklete”.

– 3. Ezékiás szívhez szóló beszédekkel bátorította az Úr szolgáit, hogy azok hozzáértően végezhessék legszentebb szolgálatukat. Mindenféle vezetők, ti gyülekezeti vezetők is, bátorítsátok az Úr szolgáit, ne szapuljátok őket (22), hogy ne legyen keserű a szó, az Ige, az imádság és az áldás az ajkukon (27).

– 4. Békeáldozatokat mutatott be Isten népe, két héten át. Ez az áldozat egyben lakoma is volt, asztalközösség, az összetartozás, a megbékülés asztala, az Úrban. Innen felállva nem lehetett a régit felemlegetni, és akként cselekedni (22).

– Megéljük, megtapasztaljuk ezeket a gyülekezetben? Ha nem, akkor felmerül a kérdés, hogy tényleg gyülekezetbe járunk-e, vagy csak valami remek civil szerveződés tagjai vagyunk?