Itt az un. „Szír-efraimi háború” folyik a háttérben (Kr. e. 734-733). – 1. Áház hitetlenségének jele, hogy nem az Úrban bízott, hanem politikai játszmáktól és nagyhatalmaktól várt segítséget, még saját testvérei ellenében is (16). Mi is ezt tesszük, mind a mai napig. A hitetlenség és az emberi trükközések soha nem hoznak megoldást, végképp nem ajándékozhatnak szabadulást; - hanem ilyenkor az eredmény mindig egy olyan nyomorúság, amelyben a helyzetünk csak rosszabb lesz, mint volt (19-21). – 2. A király a nagy nyomorúság idején sem tért meg, hanem „idegen isteneknek, kultúráknak áldozott”. Áház a saját Istenét, hitét, kultúráját; - a rá bízott drága kincset áldozta fel (22-25). Belesajdul a szívünk (24). – 3. Hol van az Úr háza iránti féltő szeretet? (János 2,17). Hová lett belőlünk az Úr Jézus Krisztus Lelke? Mai, európai történet ez. Küldj már Urunk egy hiteles, hívő, Szentlélekkel felruházott keresztyén vezetőt nekünk, aki a Te ügyedet, és általa minket is képvisel (2Timóteus 1,14). Ezt cselekedve, az „idegenek” ügye is sokkal áldottabb megoldást nyerhetne.

Efézus 1,1-14

254. dicséret

* A teljes magyarázat:

- A mai igeszakasz üzeneteinek megértéséhez elengedhetetlen a kortörténeti háttér ismerete. Itt az un. „Szír-efraimi háború” folyik a háttérben (Kr. e. 734-733): amelyben Szíria (Arám, királya Recin) és Izrael (Efraim, királya Pekah) kényszeríteni akarták Júdát, hogy csatlakozzon Asszíria elleni szövetségükhöz. Júda királya, Jótám viszont nem csatlakozott hozzájuk, ezért Szíria és Izrael megtámadták Júdát. Ekkor Júda, az akkori király, Áház vezetésével, Asszíriához fordult segítségért (16).

- Áház hitetlenségének jele, hogy nem az Úrban bízott, hanem politikai játszmáktól és nagyhatalmaktól várt segítséget, még saját testvérei ellenében is. Mi is ezt tesszük, mind a mai napig. A hitetlenség és az emberi trükközések soha nem hoznak megoldást, végképp nem ajándékozhatnak szabadulást; - hanem ilyenkor az eredmény mindig egy olyan nyomorúság, amelyben a helyzetünk csak rosszabb lesz, mint volt.

- A hitetlenségnek, erkölcstelenségnek, a hűtlenség ezernyi fajtájának keserves a következménye (19). Asszíria nem segített, hanem megostromolta Júdát; - de a káoszt kihasználva az edómiak és a filiszteusok is garázdálkodtak a déli országrész kárára (19-21). Pedig Áház nagy ajándékokkal is lekenyerezte Asszíriát, mégpedig a templom szent kincseiből lopva el azokat (21).

- A király a nagy nyomorúság idején sem tért meg, hanem „idegen isteneknek, kultúráknak áldozott”. Áház a saját Istenét, hitét, kultúráját; - a rá bízott drága kincset áldozta fel (22-25). Belesajdul a szívünk. Micsoda mondat: „…összetörette Isten házának fölszerelését, az Úr háza ajtóit pedig bezáratta. Azután oltárokat csináltatott magának…” (24).

- Hol van az Úr háza iránti féltő szeretet? (János 2,17). Hová lett belőlünk az Úr Jézus Krisztus Lelke? Mai, európai történet ez. Küldj már Urunk egy hiteles, hívő, Szentlélekkel felruházott keresztyén vezetőt nekünk, aki a Te ügyedet, és általa minket is képvisel (2Timóteus 1,14). Ezt cselekedve, az „idegenek” ügye is sokkal áldottabb megoldást nyerhetne.