Sába királynője személyesen akart megbizonyosodni Salamon hírének valóságáról. Kíváncsiságból és kétkedve vállalta az utat: „na, megnézem én azt!” (1-6). Salamon meggyőzi Sába királynőjét; sőt, a nagy királynő így értékeli Salamont: „Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad”, a felét sem mondták el rólad a tényleges valósághoz képest (6). Mi ez a „több”, ami felülmúl mindent Salamonnal kapcsolatban, és ilyen meggyőzővé lesz? Mi ez a „több”, ami hitelessé, igazoltan „jó hírűvé” tesz valakit, ez esetben Salamont; úgy, hogy mások ezt alázattal elismerik, de ez az elismerés nem iriggyé teszi, végképp nem kisebbíti őket, hanem inkább gazdagítja életüket. Ez a „több” nem Salamon érdeme, hanem az Őt megáldó Isten jelenléte, aki Jézus Krisztusban ma is megáldja, és minden irigység nélküli elismerésre készteti a világot. Nem minket ismernek el, hanem a bennünk munkálkodó, feltámadott Urat (7-8).

Lukács 20,27-40

408. dicséret

* A teljes magyarázat:

– Sába királynője személyesen akart megbizonyosodni Salamon hírének valóságáról. Kíváncsiságból és kétkedve vállalta az utat: „na, megnézem én azt!”

– Akiről sok jót mondanak és hallanak, az nagy nyomás alatt él, mert sok a kétkedő kíváncsi ember körülötte; - ezek pedig jönnek, néznek, „mérnek”, kérdeznek, tesztelnek, és saját maguk akarnak megbizonyosodni a hír valóságáról (1-6).

– Salamon meggyőzi Sába királynőjét; sőt, a nagy királynő így értékeli Salamont: „Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad”, a felét sem mondták el rólad a tényleges valósághoz képest (6).

– Mi ez a „több”, ami felülmúl mindent Salamonnal kapcsolatban, és ilyen meggyőzővé lesz? A gazdagsága, a bölcsessége, a hatalma? Hiszen ezeket valamilyen formában az „okos és gazdag nő”, Sába királynője is birtokolhatta. Mi az a „titok”, amely egy keleti királynőt arra késztet, hogy ne csupán kétkedő kíváncsisággal elmenjen egy „vetélytársához”, és ott ne csupán kutakodjon, és diplomáciai látogatást végezzen (9), hanem alázattal elismerje Salamon hírének jogosságát. Mi ez a „több”, ami hitelessé, igazoltan „jó hírűvé” tesz valakit, ez esetben Salamont; úgy, hogy mások ezt alázattal elismerik, de ez az elismerés nem iriggyé teszi, végképp nem kisebbíti őket, hanem inkább gazdagítja életüket.

– Ez a „több” nem Salamon érdeme, hanem az Őt megáldó Isten jelenléte, aki Jézus Krisztusban ma is megáldja, és minden irigység nélküli elismerésre készteti a világot (7-8).

– Nem minket ismernek el, hanem a bennünk munkálkodó, feltámadott Urat. Sába királynője kimondja ezt: áldott az Úr, aki kedvét leli Salamonban, és aki boldoggá teszi őt és népét, hiszen a boldogság Isten közelsége.

– Ez az „elismerés” nem kényszeríthető ki, mert felülről való ajándékról van szó. Ha mások nem látják meg bennünk az Urat, és a kelleténél több az irigyünk, az ellenségünk, akkor ne csüggedjünk, de bátran tartsunk önvizsgálatot.