Aki „királlyá” akar lenni, az mindenre képes. Egészen más, ha valakit az Isten tesz „királlyá”. Isten figyelmeztet, mégpedig Gedeon életben maradt, legkisebb fia által. Jótám egy példázatot mond el. Ez a történet a fák királyválasztásáról szól, ami mindent elmond a hatalomra kerülés kényes kérdéseiről. Ugyanis aki a helyén van, és rendben van, az nem törekszik sokra, mert a „többet” saját helyén és feladatában megleli. Az ilyen ember boldogan él ott Isten dicsőségére és másokat segítve. Az olajfa, a fügefa, a szőlő szinte sértésnek veszik a kérdést, hogy talán elvesztették finomságukat, édességüket, erejüket, azt, amiért vannak, hogy nekik királlyá kellene lenniük. Tökéletes a megfogalmazás: a hatalom nem más, mint hajladozni mások felett (9); mert ha látszólag mások „felett” is áll a „király”, mégis örökké hajladoznia kell, temérdek gyarló elvárásnak megfelelve. Így aztán marad a tüskebokor: aki vállalja a királyságot (7-15). Nem sok jóra számíthatunk ilyenkor, mert tűz csaphat ki a tüskebokorból és megemésztheti még a cédrusokat is, majd lángra lobbanthat mindent (15-21).
1Péter 4,12-19
422. dicséret
* A teljes magyarázat:
Aki „királlyá” akar lenni, az mindenre képes. Egészen más, ha valakit az Isten tesz „királlyá”, vagyis egy időre szolgálattal bízza meg őt, hogy sokak javát munkálja, és ehhez erőt, lehetőséget, bölcsességet ad neki az Úr Isten.
– 1. Itt nem erről van szó. Itt Gedeon egyik fia, önjelöltként lesz királlyá, aki kihasználja apja korábbi bűneit, akinek sok feleségtől való sok gyereke fölé akar kerülni. Lám, korábbi bűneink még az utánunk következő nemzedékek sorában is nyomorúságot okozhatnak (1-3).
– 2. Abimelek számára innentől kezdve nincs megállás a lejtőn. „Idegen” helyekről szerez pénzt, hitvány embereket bérel fel, legyilkoltatja testvéreit és királlyá kiáltatja magát olyanokkal, akik félelmek között hízelegve kérlelik erre (8). Hatalomra kerülni ma sem sokkal „egyszerűbb” (4-6).
– 3. Isten azonban figyelmeztet, mégpedig Gedeon életben maradt, legkisebb fia által. Jótám egy példázatot mond el. Ez a történet a fák királyválasztásáról, mindent elmond a hatalomra kerülés kényes kérdéseiről. Ugyanis aki a helyén van, és rendben van, az nem törekszik sokra, mert a „többet” saját helyén és feladatában megleli. Az ilyen ember boldogan él ott Isten dicsőségére és másokat segítve. Az olajfa, a fügefa, a szőlő szinte sértésnek veszik a kérdést, hogy talán elvesztették finomságukat, édességüket, erejüket, azt, amiért vannak, hogy nekik királlyá kellene lenniük. Tökéletes a megfogalmazás: a hatalom nem más, mint hajladozni mások felett (9); mert ha látszólag mások „felett” is áll a „király”, mégis örökké hajladoznia kell, temérdek gyarló elvárásnak megfelelve. Így aztán marad a tüskebokor: aki vállalja a királyságot (7-15).
– 4. Nem sok jóra számíthatunk ilyenkor, mert tűz csaphat ki a tüskebokorból és megemésztheti még a cédrusokat is, majd lángra lobbanthat mindent (15-21).
