Kétszer is olvassuk Debóra énekében azt, ahogy a prófétanő kiemeli magát: „mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izrael anyjaként” (7). Megüti a fülünket ez a fogalmazás. Túl sok az „én”, ez pedig visszatetsző, még akkor is, ha érdemes lenne rá az illető. – Olvassuk azonban tovább az éneket, amelyben Debóra éneke elmondja, hogy valójában az történt, hogy Sisera hatalmas seregét a megáradt Kísón patak győzte le, így lett Isten népéé a győzelem; - azoké, akik önmagukban kiszolgáltatottak voltak a rettenetes haderővel szemben (20-21). Ezért Debóra önmaga említése után csak szünetet tart: én, én… az Urat áldom, aki győzelemmel ajándékozta meg népét. Ugyanerre bíztatja a vele lévőket is (9-11). – Ez az ének felsorol mindenkit, még azokat a törzseket is, akik a nagy elhatározásuk ellenére „ülve maradtak”, vagyis nem jöttek testvéreik segítségére (14-18). A lista élére joggal kerül oda Bárák és Debóra, akik viszont egyértelművé teszik, hogy az igazi dicsőség egyedül az Istené. Ő az, aki által ismét feltámadhatott az életkedv Izraelben (2).
1Péter 2,13-17
375. dicséret
* A teljes magyarázat:
Kétszer is olvassuk Debóra énekében azt, ahogy a prófétanő kiemeli magát: „mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izrael anyjaként” (7).
– Megüti a fülünket ez a fogalmazás, noha korábbról ismerjük a Debóra és Bárák hadvezér közötti egyezséget (4,9), miszerint a Debóra elmegy Bárákkal a harcba, akkor hiába vezeti a hadseregparancsnok az ütközetet, mégis Debóráé lesz a dicsőség. Ennek ellenére nem illene itt mégis legalább valamiféle álszerénység? Túl sok az „én”, ez pedig visszatetsző, még akkor is, ha érdemes lenne rá az illető.
– Olvassuk azonban tovább az éneket, amelyben Debóra éneke elmondja, hogy valójában az történt, hogy Sisera hatalmas seregét a megáradt Kísón patak győzte le, így lett Isten népéé a győzelem; - azoké, akik önmagukban kiszolgáltatottak voltak a rettenetes haderővel szemben (20-21). Ezért Debóra önmaga említése után csak szünetet tart: én, én… az Urat áldom, aki győzelemmel ajándékozta meg népét. Ugyanerre bíztatja a vele lévőket is (9-11).
– Ez az ének felsorol mindenkit, még azokat a törzseket is, akik a nagy elhatározásuk ellenére „ülve maradtak”, vagyis nem jöttek testvéreik segítségére: Gileád, Dán, Áser, Rúben törzsei (16-18). Az ének számba veszi azokat is, akik hűséggel harcoltak: Benjámin, Zebulon, Efraim, Issakár törzsei (14-15). A lista élére joggal kerül oda Bárák és Debóra, aki viszont egyértelművé teszi, hogy az igazi dicsőség egyedül az Istené. Ő az, aki népének maradékát megtartotta, hűtlenségük ellenére (6-8) győzelmet ajándékozott népének, így ismét feltámadhatott az életkedv Izraelben (2). Debóra ezért hangsúlyozza: „én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izrael Istenének” (3).
– Az ellenséges hadvezér, Sisera halálának részletes leírása (24-30) a 31. versből érthető, miszerint az élő Isten ellenségei nem arathatnak tartós győzelmet, de akik az Urat szeretik, azok olyanok, mint a kelő nap az Ő erejében (31).
