Az új földön egészen más népek, vallások, kultuszok, kultúrák hemzsegnek. Kultúrák ugyanis soha nem integrálódnak, hanem az egyik, valamilyen módon legyűri a másikat; vagy a sokféle, semmilyen „kultúra” legyőz mindenféle kultúrát. Isten azonban féltőn szereti népét (24). – 1. Istent elrejtette a hegy csúcsának homálya (11), de Ő mégis kilépett elérhetetlenségéből, szava, Igéje által. – 2. Nem látták, de hallották az Urat (15). – 3. Ezért Isten népe nem tekinthet látványos dolgokra sem „kifelé”, a társadalomban, a vallásokban, mert csak bálványokat talál (16-20); de nem tekinthet „befelé” sem, ottani világának zavaros, érzelmi, hitbeli káoszába; - a külső „bálványok” mellett ezek a gyakran ma is hirdetett, meditatív „belső utak”, a modern kegyesség nagy bálványimádása. – 4. Micsoda kegyelem, az Úr megtartja övéit, nem engedi őket eltévelyedni, kézen fogja népét. Ebben bízunk ma is, egy minden tekintetben „bálványok” által uralt világban. Felfelé tekintünk, nem látványosan „kifelé” és nem érzelmesen „befelé”, hanem Jézus Krisztusra (Zsidókhoz írt levél 3,1). – Vigyázzunk magunkra, mert az Úr vigyáz ránk.

Jelenések 2,18-29

454. dicséret

* Mózes igehirdetése, az Ígéret Földjének határán a legfontosabbra mutat rá, mielőtt a nép elindul az Isten által nekik adott föld felé.