Jézus temetésénél előlépett egy titkos tanítvány, az, Arimáthiából való József, aki elkérte Pilátustól Jézus testét (57). A kivégzettek teste az állam tulajdonába került át, tehát Pilátus jogosan rendelkezett felette (58). Arimáthiai József eddig nem mert kiállni Jézus mellett; - de most kiállt, még időben! Arimáthiai József a felsőbb hatóság előtt is vállalta Jézust, felajánlotta a saját sírboltját Jézus temetéséhez, és ő maga temette el a testet, tiszta gyolcsba göngyölve. Arimáthiai József nyilvános hitvallást tett az Úrról, és ez örökre Jézus seregéhez kapcsolta őt (60).* Jézust a főpapok és a farizeusok még holtában is csalónak nevezték (63). Attól féltek, hogy tanítványai ellopják a testet, és azt híresztelik, hogy feltámadt a halálból. Mindebből világos, hogy Jézus temetése több ember tudtával történt. Az Apostoli hitvallás is ezért hangsúlyozza, hogy „eltemették”, sírját lepecsételték, és katonai őrizetet állítottak melléje; tehát valóban meghalt. Vasárnap reggelre a sír mégis üres volt. Valóban meghalt, és valóban feltámadott. 

Dániel 11,21-45

343. dicséret

* A sírral szemben álló asszonyok már arra készültek, hogy a szombatra virradó hajnalban megkenik Jézus testét, és így megadják neki az elmaradt végtisztességet. Isten így választja ki, és készíti elő a feltámadás tanúit (61). A Nagytanács megszervezte a sír őrzését, miután erre Pilátus maga nem volt hajlandó.