Miért „jaj” nekünk? A legnagyobb baj nem a farizeusi hiteltelenség, hanem az, hogy „ezek” Istent emelgetve is pont az isteni szándék ellenkezőjét képviselik (1-3). – 1. Isten feloldoz, terhektől szabadít meg; „ezek” pedig elhordozhatatlan terheket tesznek az emberekre (4). Igen, sokan tapasztaljuk ezt, amikor nem fellélegzünk egy gyülekezetben, hanem még jobban megdermed az életünk, pont ott, ahol pedig a megkönnyebbülést és a felüdülést várnánk. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus követése nem egy kellemes utazás, de az Ő „igája” csak gyönyörűséges és könnyű lehet (Máté 11,30). – 2.  Isten alázatot kíván; pontosabban fogalmazva azt, hogy ne akarjunk minden áron kitűnni az emberek között (5), hanem merjünk szolgálni, utolsónak lenni, alul maradni; „ezeknek” pedig még az Isten ügye, a legszentebb ügy is csak arra való, hogy saját magukat „megvalósítsák”, előbbre tolják, még akár az Isten elé is. Magukat tartják mesternek, tanítónak, atyának, „ezek” mindent jobban tudnak; pedig csak az Úr az egyetlen Mester, Tanító és Atya (8-12). – 3. Isten „böjtöt” kíván. A böjt elengedés, mértékletesség, lemondás egy tobzódó világban is; „ezek” pedig főhelyeken lakomáznak, díszelegnek, szerepelnek, és saját dicsőségükkel mindent beárnyékolnak (6). - Boldog az olyan ember, aki előbb kiálthat fel az Úrhoz, hogy „jaj, nekem, Uram, könyörülj”; mint ahogy már az Úr kiáltja rá, hogy „jaj” neked!

Dániel 6,2-18

478. dicséret

* A teljes magyarázat:

Miért „jaj” nekünk? Sokan szólnak az Úrról, helyesen, „szakszerűen”, szépen; tehát amit mondanak, és ahogy mondják, az rendben van. De ilyenek a farizeusok is, mert jót mondanak, és jól mondják, de az mégsem kedves az Istennek, mert életük ellene mond szavaiknak (1-3). A legnagyobb baj azonban nem is ez a farizeusi hiteltelenség, hanem az, hogy „ezek” Istent emelgetve is pont az isteni szándék ellenkezőjét képviselik.

– 1. Isten feloldoz, terhektől szabadít meg; „ezek” pedig elhordozhatatlan terheket tesznek az emberekre (4). Igen, sokan tapasztaljuk ezt, amikor nem fellélegzünk egy gyülekezetben, hanem még jobban megdermed az életünk, pont ott, ahol pedig a megkönnyebbülést és a felüdülést várnánk. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus követése nem egy kellemes utazás, de az Ő „igája” csak gyönyörűséges és könnyű lehet (Máté 11,30).

– 2.  Isten alázatot kíván; pontosabban fogalmazva azt, hogy ne akarjunk minden áron kitűnni az emberek között (5), hanem merjünk szolgálni, utolsónak lenni, alul maradni; „ezeknek” pedig még az Isten ügye, a legszentebb ügy is csak arra való, hogy saját magukat „megvalósítsák”, előbbre tolják, még akár az Isten elé is. Magukat tartják mesternek, tanítónak, atyának, „ezek” mindent jobban tudnak; pedig csak az Úr az egyetlen Mester, Tanító és Atya (8-12).

– 3. Isten „böjtöt” kíván, amíg Jézus Krisztus vissza nem érkezik hozzánk, és teljessé nem teszi rajtunk a megváltást; aztán ha már velünk van a vőlegény, akkor nem kell böjtölni (Máté 9,15). A böjt ugyanis nem a végső valóság, hanem a végső előtti valóság. Most azonban ebben a „végső előttiben” vagyunk. A böjt elengedés, mértékletesség, lemondás egy tobzódó világban is; „ezek” pedig főhelyeken lakomáznak, díszelegnek, szerepelnek, és saját dicsőségükkel mindent beárnyékolnak, még a kegyességükkel is (6).

- „Jaj”, nekünk (13-36), sokszorosan „jaj”! Boldog az olyan ember, aki előbb kiálthat fel az Úrhoz, hogy „jaj, nekem, Uram, könyörülj”; mint ahogy már az Úr kiáltja rá, hogy „jaj” neked!