– 1. A farizeusok a csodát tagadni nem tudták (22-24), de kárhozatosan félremagyarázták. Amit az Úr az Ő Lelke által tett, azt ők a gonosz fejedelmének tulajdonították (24), pedig a gonosz természetének lényege csakis a rombolás, és ha mást tenne, önmagával meghasonlana és összeomlana (25-26). A gonosz soha nem gyógyít, hanem csakis még jobban megkötöz. – 2. Az Isten Lelkének és küldöttének természete („sajátja”) ezzel szemben pedig a gyógyítás, a szabadítás, mert Ő az, aki még a gonosznál is erősebb, így egyedül Isten Lelke képes legyőzni annak romboló tombolását (27-29). – 3. A kettő között, az Isten szerinti jó és rossz között tehát föld és ég a különbség. A vad fa fanyar gyümölcsöt terem, a nemes pedig tápláló gyümölcsöt ajándékoz (33); mindegyik hozza a sajátját. Aki uralja a szívünket, az mozgatja a szánkat és tagjainkat. Nem a tökéletességről van itt szó, hanem arról, hogy ki uralja az életünket? (34-37) Ebben nincs köztes út: vagy Jézus Krisztus oldalán lehetünk, és megszabadulunk; vagy ellene vagyunk és megemészt minket a gonosz. De ne felejtsük, ez a döntés nem a mi oldalunkon „dől” el, ez mindenekelőtt Isten döntése rólunk: ez megnyugtató (30).

Ézsaiás 60

301. dicséret

* A teljes magyarázat:

A farizeusok, mostani vádjukkal elismerték Jézus Krisztus csodáját, vagyis a sokszorosan beteg, vak és néma megszállott valóban meggyógyult (22-24).

– 1. A csodát tagadni nem tudták, de kárhozatosan félremagyarázták. Amit az Úr az Ő Lelke által tett, azt ők a gonosz fejedelmének tulajdonították (24), pedig a gonosz természetének lényege csakis a rombolás, és ha mást tenne, önmagával meghasonlana és összeomlana (25-26). A legegyszerűbb képpel szemléltetve a gondolatot, azt mondhatom, hogy az ásó csak ásni tud, és ha az ásó nem képes ásni, akkor nem ásó többé; vagyis a gonosz soha nem gyógyít, hanem csakis még jobban megkötöz.

– 2. Az Isten Lelkének és küldöttének természete („sajátja”) ezzel szemben pedig a gyógyítás, a szabadítás, mert Ő az, aki még a gonosznál is erősebb, így egyedül Isten Lelke képes legyőzni annak romboló tombolását (27-29).

– 3. A kettő között, az Isten szerinti jó és rossz között tehát föld és ég a különbség. A vad fa fanyar gyümölcsöt terem, a nemes pedig tápláló gyümölcsöt ajándékoz (33); mindegyik hozza a sajátját. Aki uralja a szívünket, az mozgatja a szánkat és tagjainkat. Nem a tökéletességről van itt szó, hanem arról, hogy ki uralja az életünket? (34-37) Ebben nincs köztes út: vagy Jézus Krisztus oldalán lehetünk, és megszabadulunk; vagy ellene vagyunk és megemészt minket a gonosz. Ebben az egyben nincs kompromisszum. De ne felejtsük, ez a döntés nem a mi oldalunkon „dől” el, ez mindenekelőtt Isten döntése rólunk: ez megnyugtató (30).

– 4. Ezt a kettőt azonban egymással összekeverni, és az Isten Lelkének munkáját nem csak letagadni, hanem egyenesen gonosznak állítani: az egyetlen jót rossznak mondani; nincs ennél nagyobb bűn (31-32).