Ez a nem zsidó, hanem pogány római százados Isten választottja volt. Mik a választottság jelei – 1. Az emberség. Egy olyan korban, ahol nem számított az emberélet, ez a római százados a szolgája gyógyulásáért mindent megtett (5-6). – 2. Az alázat. Jézus indulna, hogy segítsen, de ez a római százados tudja, hol a helye, tudja mik a szabályok, miszerint zsidó ember nem léphet be nem zsidó házába; ezért azt a Valakit sem hozza kellemetlen helyzetbe, aki Ura minden helyzetnek. A teljes Írás összefüggésében azonban sokkal többet jelent ez a vallomás, mert a kiválasztott ember tudja, hogy mennyi nyomorúsága van, hogy nem méltó az Isten ajándékaira, és minden napja kegyelem (7-8). – 3. A hit. Ezzel ragadjuk meg Isten ingyen elkészített ajándékait. A római százados hite felfedezi, megragadja, katonai egyszerű képpel megvallja Jézus Krisztus mindenek felett való hatalmát, akinek puszta szava, Igéje is teremt és újjáteremt, tehát mindenre elégséges (8-9). – 4. A reménység. Miszerint az Isten nem csupán engem, hanem másokat is megtart, napkelettől napnyugatig (10-12).

Ézsaiás 47

94. zsoltár

* Ez a nem zsidó, hanem pogány római százados Isten választottja volt. Mik a választottság jelei

– 1. Az emberség. Egy olyan korban, ahol nem számított az emberélet, ez a római százados a szolgája gyógyulásáért mindent megtett; - a szolgájáért, akit mások emberszámba sem vettek, mert lett helyette másik; - a szolgájáért, akinek szörnyű kínjai voltak (5-6).

– 2. Az alázat. Jézus indulna, hogy segítsen, de ez a római százados tudja, hol a helye, tudja mik a szabályok, miszerint zsidó ember nem léphet be nem zsidó házába; ezért azt a Valakit sem hozza kellemetlen helyzetbe, aki Ura minden helyzetnek. A kortörténeti háttérből kiindulva ezt jelenti a százados önvallomása: „nem vagyok méltó”. A teljes Írás összefüggésében azonban sokkal többet jelent ez a vallomás, mert a kiválasztott ember tudja, hogy mennyi nyomorúsága van, hogy nem méltó az Isten ajándékaira, és minden napja kegyelem (7-8).

– 3. A hit. Ezzel ragadjuk meg Isten ingyen elkészített ajándékait. A római százados hite felfedezi, megragadja, katonai egyszerű képpel megvallja Jézus Krisztus mindenek felett való hatalmát, akinek puszta szava, Igéje is teremt és újjáteremt, tehát mindenre elégséges (8-9).

– 4. A reménység. Miszerint az Isten nem csupán engem, hanem másokat is megtart, napkelettől napnyugatig. A kiválasztott ember másokra is reménységgel tekint. Noha látja a világ elveszett állapotát, az emberi bűn határtalanságát, mégsem szűnik meg ez a reménysége és könyörgése másokért, és ez soha nem torzul el „hívő gőggé” (10-12). Ne feledjük, a római százados hite egy másik valaki érdekében járt közbe Jézus Krisztusnál, és nem a saját maga hitének örömében fürdőzött.

– 5. Lám, Isten kiválasztottja nem szégyenülhet meg, mert meggyógyult a szolga (13).