Isten a „végső időkben” Jézus Krisztus által szólt az emberhez. Ez azt jelenti, hogy nincs többé okunk arra, hogy új kijelentésre várjunk, mert amit Isten elmondott önmagáról egyszülött Fiában, az befejezett, a legtökéletesebb kinyilatkoztatás (1-2).* Jézus Krisztus az, aki hordozza a mindenséget és bennünket, embereket; akinél nincs nagyobb, hiszen Őbenne megmutatta magát az Isten, bűneinktől megváltott, örökkévaló mennyei világába helyezett (2-4). Jézus Krisztus az angyaloknál is nagyobb (4); - mindeneknél nagyobb, az Isten Fia, hiszen a Felséges jobbján ül (3). De jó, hogy Ő a mi Urunk, nincs mitől félni.

Ruth 1

314. dicséret

* Amikor azt olvassuk, hogy a Fiú az Atya dicsőségének visszatükröződése, ezt úgy értsük, hogy az Atya dicsősége mindaddig láthatatlan számunkra, amíg Jézus Krisztusban fel nem ragyog előttünk. Amikor pedig arról van szó, hogy a Fiú az Atya valóságos képmása, mert Isten méltósága mindaddig rejtve marad előttünk, amíg magát, mintegy képmásba vésve meg nem mutatja (3). Itt nem azt akarja hangsúlyozni az Ige, hogy miféle hasonlóság van az Atya és a Fiú között, hanem azt, hogy tanuljuk meg: Isten nem nyilatkozik meg másként előttünk, csakis Krisztusban (Kálvin).