Mikeás próféta a nyomorúságos, ítéletes jelenből indul ki, amikor próféciája beteljesedéseként, Jeruzsálemet is elhurcolták a babiloniak (Kr. e. 587). Ez a jelen kiáltozástól hangos, kétségbeeséstől teljes (9); de a múlt hűtlenségének gyümölcse (11); ugyanakkor a jövőben ígért szabadulás forrása (10). Ez a szabadulás nem csupán az ellenség feletti győzelmet, az idegenből való hazatérést jelenti; persze azt is (13), de ez átmeneti megoldás lenne csupán. Az Úr azonban megváltást ad népének (10). A megváltás pedig mindig több, mint egy adott konkrét probléma megoldása; mert a megváltás a folyton problémás élet végső, Isten szerint tökéletes megoldása. Ez érkezett meg Jézus Krisztusban, ennek beteljesedésére várunk, ettől elviselhető a jelen, megbánt a múlt, és reményteli a jövő.

2Timóteus 1,15-18

369. dicséret

* A próbatételekkel teli jelen elhordozásának két nélkülözhetetlen eleme van. Az egyik ilyen segítség a jelen elszenvedésében, hogy bűnbánattal tekintünk a múltra; nem mások, hanem saját vétkeinek töredelmes megvallásában (14). A másik ilyen segítség pedig az, hogy reménységgel tekintünk a jövőbe, miszerint lesz végleges megoldás (10). Mindkettő megélése csak hitben lehetséges. Egyébként, csak a jelennek vagyunk képesek élni; menekülve, ha lehet, minden jelenbeli szenvedés elől, csupán az örömöket keresve. Ilyenkor a múltban nem látjuk a saját bűneinket, csak a másét; a jövő pedig legfeljebb csak az optimizmus szintjén tűnik fel előttünk, és nem a tartós megoldás ígéretével.