Az asszonyokat ebben külön is figyelmezteti az Ige; nemcsak azért, mert hajlamosak többet beszélni a kelleténél, hanem azért is, mert amíg, az Isten teremtési rendje szerint különbség lesz férfi és nő között, addig elsősorban a férfi feladata a nyilvánosság előtti megszólalás és megjelenés. Ez nem azt jelenti, hogy a hívő asszony egyáltalán nem szólalhat meg a gyülekezetben, de a nők szolgálata elsősorban más, a gyülekezetben és otthon is. A hallgatás nem értéktelenebb, mint a megszólalás, hanem „csak” más; sőt, a hallgatás akár fontosabb is, mint a férfi direkt beszéde. Hiszen, amit a nő adhat a gyülekezetben és az élet minden területén, az nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Ugyanakkor gondoljunk csak bele, hogy mennyi zavar támadt már abból, hogy a férfi és női szerepeket összekevertük. A nők „nyilvános” szereplése ma sem problémamentes. Tehát okkal figyelmeztet az Ige. Bizony, sok veszélyt rejt magában a nők „nyilvános” szereplése. Kár, hogy ezt egyáltalán nem látjuk be. Legalább a gyülekezet állítsa helyre az Istennek kedves rendet. Persze, ez az intés sok egyéb kérdést vet fel, mi mégis vegyük komolyan.

2Királyok 21

508. dicséret

* A gyülekezetben mindenki aktív, valamilyen szolgálattal bizonyságot tesz a hitéről (26). De nemcsak hozzászólással lehetek aktív. Aki azonban bizonyságot akar tenni, az ékes rendben teheti azt (40), mert ha csak versengünk és túllicitáljuk egymást a bizonyságtételekkel, abból káosz lesz, és fárasztó, hosszú összevisszaság. Bizony, mindig a rendben elmondott „kevés” a „több” (31-33). Mivel tehát nem szólalhat meg mindig mindenki, ezért a „hallgatás” is áldott szolgálat lehet, amely hagyja a másikat is szóhoz jutni, mert tud várni és a kellő időben megszólalni (28-30).