A szeretet legkonkrétabb meghatározása olvasható itt. Lehetek hívő (2), kegyelemi ajándékaimmal buzgón, áldozatosan szolgáló keresztyén (1); lehetek bölcs, okos és tehetséges ember (2), vagy egy „nemes” ügy mellett halálig, meggyőződésesen elkötelezett (3). - Szeretet nélkül mindennek semmi haszna (3), önmagamat „hizlalom” csupán ezekkel, és a másiknak akár kárára is lehetek. - Az itt leírt szeretet, Jézus Krisztus szeretete, az itt olvasható igeversek Jézus Krisztusról szólnak. Ő volt az, akinek a szeretete, hogy csak a felsorolás csúcsát idézzem, mindent eltűrt, mindent elfedezett és soha el nem múlik (7-8). Mi csak az Ő újjászülő kegyelme által lehetünk ilyenekké, ha a feltámadott Úr kiábrázolódik bennünk; egyébként alig van, amit eltűrünk egymásnak; sőt, nem elfedezzük a másik hibáit, hanem vizslatjuk azokat; és szeretetünk azonnal elmúlik, amint nem úgy táncol a másik, ahogyan mi fütyülünk. - Segíthet szeretni, ha az Úr színe előtt, az Ő világosságában megállva rádöbbenünk, hogy minden „büszkeségünk” eltűnik, megszűnik, eltöröltetik; mert az itteni világ töredékes, gyermekded, homályos (9-12). Éppen ezért segít szeretni az a hitből fakadó reménység (13), hogy egyszer eljön a homályos helyett a színről színre látás, a töredékes helyett a tökéletes, és a halál sem más, mint az, hogy felnőtté érünk az Isten oldalán.

2Királyok 19

27. zsoltár

* Itt Isten, aki mindent tud rólunk, és igazán ismer bennünket, kegyelmébe fogad, és minden tudás birtokába fogad bennünket is: itt úgy ismerünk majd, ahogy az Isten ismert és ismer bennünket (12). Ez egy irgalmas mindentudás; de gondoljunk bele, hogy e nélkül csak gyűlölni vagyunk képesek, mert a rész szerintit tesszük egésszé, és abba belefojtjuk egymást. Az egyetlen maradandóhoz (13), Jézus Krisztushoz menekülve lehetséges a szeretet.