A korinthusi gyülekezet nagy nyomorúságára mutat rá a mai igeszakasz, amely azóta is a keresztyénség legszembetűnőbb gyengesége. – 1. Pál hálát ad a gyülekezet buzgóságáért; azért, hogy Jézus Krisztusban vannak, kegyelem alatt vannak (4); ennek tudatában buzgón szolgálnak a különböző kegyelmi ajándékaikkal (5-7). – 2. De ahol buzgó, öntudatos, szolgáló keresztyének élnek; mint Korinthusban és sok helyen; ott azonnal szakadások támadnak (10-13). Isten Lelke mellett azonnal akcióba kezd az „ellenség” is, aki eléri, hogy túlbuzgásunkban, igeértésünkben, kegyességünkben, szolgálatunkban különbnek tartsuk magunkat a másiknál, miközben embereket kezdünk bálványozni (11-12). Ennél az állapotnál csak a közömbösség rosszabb; vagy nem is tudom, melyik a nagyobb nyomorúság. – 3. Vegyük észre, nem jó ez így. Ma különösen fontos a Jézus Krisztusban való egységünk felismerése, hiszen nem emberek nevére, tanokra, kegyességi irányzatokra, felekezetekbe lettünk megkeresztelve, hanem Jézus Krisztus nevére, akit nem lehet részekre osztani (13-16).*

1Királyok 21

217. dicséret

* - Vigyázzunk tehát, hogy Jézus Krisztus keresztje el ne veszítse erejét, a mi „okoskodó”, „kivagyi”, bölcsnek gondolt széthúzásunk miatt (17).

- Azt pedig ma is tudjuk, hogy a hírek futótűzként terjednek, mert mindig dolgoznak Khloé emberei (11).

- Akik Jézus Krisztusban vannak és az Ő nevét hívják segítségül, azok egymásnak testvérei, ezért Isten egyetlen családjába tartoznak, mint választottak, elhívottak, megszenteltek (1-3).

- Hűséges az Isten, aki láthatatlan egyházát mindig ebben az Ővele és egymással való közösségben, egységben tartotta és tartja meg (9). Az egyház ugyanis egy, szent, egyetemes.

- Várjuk az Ő visszajövetelét, ahol ez az egység nyilvánvalóvá lesz, begyógyítva minden szakadás okozta sebet (7-8).