ISTEN AZ, AKI JÉZUS KRISZTUSBAN MUTATTA MEG HATALMÁT. Jézust számon kérték a főpapok, az írástudók és a vének: miféle hatalommal cselekszik? (27-28)* Jézus „ellenkérdésével” újból az ember lesz a megkérdezett, akinek felelnie kell: Keresztelő János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az emberektől? (29) Ezzel Jézus azt kérdezte, hogy Keresztelő János igaz, vagy hamis próféta volt-e?** A zsidó vezetők „tanakodása” a zavarba jött ember taktikázása, hogy kellemetlen helyzetéből kijusson, saját álláspontjának feladása árán is. De ebből a kérdésből nem lehet jól kijönni, mert ha a zsidó vezetők elismerik Keresztelő János isteni küldetését, akkor saját magukat bélyegzik hitetlennek; ha azonban megmondják valódi véleményüket, akkor a néppel kerülnek szembe, akik valóban prófétának tartották Keresztelő Jánost, így veszélybe kerül politikai egzisztenciájuk. Ezért egyiket sem vállalják; ehelyett a gyáva, tudatlan semlegességbe menekülnek, amely az élet nagy kérdései elől nyárspolgárként elfut (31-33). Az ilyenek azonban soha nem ismerhetik meg a Krisztus titkát (33). Chaplin mondta, a nevetés fontos, mert az ember közben elfelejti a kikerülhetetlen halált. A nevetés valóban fontos, egyetlen fontosabb ennél, annak a Jézus Krisztusnak hatalmát megtapasztalni, aki legyőzte a halált. /Kérdés Jézus hatalmáról/

1Királyok 7,23-51

73. zsoltár

* Jézus „ellenkérdéssel” válaszol, mert Istent nem lehet ellenőrizni, megkérdezni, olyan pozícióból, ahol az ember önmagát tartja végső mértéknek. Ez az ember örök tévedése, amellyel Camus fellebbezett az emberiség nevében Istenhez, a mérhetetlen szenvedések láttán, Eugene O-Neill pedig egyenesen odáig vetemedett, hogy azt kérdezte, hogyan bocsát meg majd az Isten önmagának?

** Jézus a kérdéssel János küldetését a sajátjához köti, de nem azonosítja azzal. Nem küldetésük, hanem a küldőjük azonos, ezért a Jánossal kapcsolatos döntés egyúttal a Jézussal kapcsolatos döntést is jelenti.