LÁTÁS. A vak Bartimeus meggyógyítása Márknál szimbolikus szándékú, amely a tanítványok értetlen vakságára utal, és azt hirdeti, hogy csak Jézus Krisztus hatalma nyithatja meg a tanítványok szemét, hogy Őt igazán felismerjék és megértsék. Márknál ez Jézus utolsó csodája, mert ezután már csak a végső, tulajdonképpeni csoda történhet meg, az Ő halála és feltámadása, amely által gyógyító, megmentő hatalma kiárad a világra.  Bartimeus „Dávid Fiának” szólítja Jézust, amely a messiási idők beköszöntét jelenti; de Márknál a „Dávid Fia” név szűk és elégtelen Jézus személye titkának megfejtésére. Márknál ez a kifejezés nem felségjelző, csupán Jézus származására utal, mint ahogy Bartimeus Timeus fia, vagyis Jézus nem csupán a földi uralkodóként várt Dávid Fia Messiás, hanem a sokakért halálba menő ember, aki az Isten Fia. Jövetelének célja tehát nem politikai, világuralmi, hanem az, hogy Isten megváltó irgalmában részesítse az embervilágot. Mindezt azonban csak a hit ismerheti fel Őbenne. Ennek a hitnek példája Bartimeus, aki a Dávid Fiában meglátta az Isten Fiát, aki nem uralkodni jött, hanem könyörülni a „vak” emberiségen. Az Ő uralma a könyörület uralma, túl még a halál hatalmán is. Bartimeus hitére nincs semmiféle magyarázat, ez mindenestül Isten ajándéka. /A vak Bartimeus meggyógyítása/

1Királyok 5

266. dicséret