SZOLGÁLAT. Keresztyénnek lenni, ebben a világban, nem uralkodást jelent, hanem szolgálatot; nem győzelmet, hanem alulmaradást; nem tündöklést, hanem rabszolgaságot mindenki tekintetében (42-44). Vagyis aki első akar lenni, az legyen mindenki szolgája. Ha azonban alaposabban megnézzük ezt a kijelentést, akkor egyetlen pontosítást tehetünk, miszerint Jézus Krisztus hangsúlyozza, hogy a pogány fejedelmek visszaélnek hatalmukkal (42), de tiközöttetek nem ez a rend (43); vagyis ez a „szolgálat” nem a világ teljes közösségére vonatkozik, hanem az Isten országának polgárai között, a Krisztust követők között érvényes. Ez a pontosítás fontos, mert a keresztyén ember nem attól keresztyén, hogy mindenki kapcája lesz ebben a világban. Ez alapvető félreértés. Itt, akárcsak a Hegyi beszédben az Isten országának alkotmányáról van szó, vagyis ebben a „kiferdült” világban nem tartjuk oda mindenkor, mindenkinek a másik orcánkat, sőt, védekezünk, nem engedjük, hogy „bolondot” csináljanak belőlünk.** /Zebedeus fiainak kérése/

1Királyok 4

432. dicséret

* Belegondoltunk-e valaha, mit jelent Jézus Krisztust követni? Amit itt mond a mi Urunk, az egyértelmű, nem lehet enyhíteni és a magunk erejéből megvalósítani sem lehet. Miről van szó?

** Az Emberfia életét adta váltságul sokakért; ezekre a sokakra érvényes a mindenek feletti szolgálat (45). De, hogy kik ezek a „sokak”, ezt nem látjuk tökéletesen a testi szemeinkkel; ezért a szolgálat mindig előbbre való, mint a látványos uralkodás és a győzelmes tündöklés.