Isten az első üldözést is felhasználta, mert akik szétszóródtak, ahová kerültek, ott is hirdették az Igét (4). Fülöp diakónus Samáriában hirdette Krisztust (5). Az emberek hittek az Igének. A tény megokolása elgondolkodtató. Azért hitték az Igét, mert látták a jeleket, amelyeket Isten Fülöp által cselekedett, és a jelek között sok csodálatos gyógyulás is történt, nemcsak testi betegek, bénák, hanem mentális betegek, „megszállottak” is meggyógyultak (6-8). Már majdnem „irigykedni” kezdtem, mint Simon (23), hogy ma miért nem történnek jelek, hiszen a béna nem áll fel, a súlyos pszichiátriai beteg állapota csak szinten tartható, de igazából az idő múlásával csak rosszabb lesz. De aztán eszembe jutott Jézus Krisztus szava, hogy aki a jel által hisz, az valójában hitetlen és parázna, hiszen Jézus Krisztus feltámadásának jele a legtöbb, mindenre elég.** Ne azoknak higgyünk, akik ámulatba ejtenek bennünket (11). Ne a látható jelekért higgyünk! Az Úr ma is tehet csodát, de ez csak ráadás. Az Ige hirdetése, a feltámadott Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel elég (25).

1Mózes 22

139. zsoltár

* Üldözés indult a jeruzsálemi gyülekezet ellen. Egy Saul nevű ember élen járt a keresztyének zaklatásában (3). A gyülekezet tagjai, az apostolok kivételével szétszóródtak (1).

** Beleremegtem, hogy hányszor beleveti magát az Isten népe is a „simóniába”, mert Simon mágus mintájára ügyes technikákkal „varázsolgat”, és megvenné még a Szentlelket is (18-19). Olyan átlátszóak ezek a „lelki bűvészkedések”, mégis Krisztust emlegetve, hány és hány embert megtévesztve (20). Az Ige szavaival mondom, nincs ennél az ügyeskedésnél nagyobb gazság, amiből meg kell térni (22).