A jelenlévők úgy érezték, mintha szíven találták volna őket. Ez elsősorban abban mutatkozott meg, hogy felismerték bűneiket, és azok nyomasztani kezdték őket, ezért riadtan kérdezték Pétertől, hogy mit tehetnek mindezek után (37). Péter egyetlen lehetőségnek a megtérést tartja, amely az emberi élet teljes megfordulása, belátva minden nyomorúságunkat és Istenre szorultságunkat, ezáltal egyértelműen Istenhez fordulni, a Jézus Krisztus nevében, valamint ezt külsőleg is felvállalni, azaz megkeresztelkedni. Isten munkálja az egész folyamatot, miközben Szentlelkével gazdagon megajándékoz bennünket, gyermekeinket, s mindazokat is, akik még távol vannak az Úrtól, de akiket mégis kiválasztott magának az Úr, a mi Istenünk (38-39). Péter sokféleképpen a hallgatóság lelkére beszélt, és kérlelte őket a fentiekkel kapcsolatban (40). Valóban ez a mi feladatunk, ha hitben járunk: hirdetni és élni az Isten Igéjét, Jézus Krisztusban közölt szabadító irgalmát. De soha nem a mi kérlelésünkre, hanem egyedül Isten cselekvésére nyílnak meg az emberi szívek. Így jött létre az első keresztyén gyülekezet pünkösd napján: munkálkodott Isten Lelke, háromezren hittek, Jézus Krisztusban teljesen újat kezdtek; azaz megszabadultak korábbi elfajult életüktől (40). A megtérés ma is ez, hiszen sokféle elfajulásban éljük életünket, amiből meg kell térni.

1Mózes 6,9-7,24

208. dicséret